Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
2679 egyetlenegy vonásban, neveze tesen abban, hogy a kiáramlott jövedelmeket vissza kell vonni, de a kiáramlott jövedelmek visszavételére semmi más eszköztára nincs, mint hogy elinflálja a jövedelmeket. Ezzel aztán sikerült egy olyan terápiát alkalmazni, amelyekre azt kell mondanom: körül belül úgy nézünk ki, mint a modern antibiotikumoknál, amelyek egyetlenegy tünet kezelésére rendkívül alkalmasak, de aki a dobozból előveszi azt a kis cédulát és az apró betűt elolvassa, rögtön látja, hogy ez arra az egy betegségre talán jó, de ettől függet lenül hasmenés, szájszárazság, szédülés és fejfájás melléktünetei jelentkeznek. A jövedelmek visszafogására valóban jó eszköznek bizonyul az infláció - azonban ettől kezdve mindennek árt! Szeretném jelezni, hogy az elmúlt négy év legnagyobb eredménye az vo lt, hogy egy 1972ben szinte napra megmondható indulóponttal elkezdődött hosszú és lassú inflációs folyamatnak 1991ben a végére pontot tudott tenni, és innentől kezdve egy antiinflációs politikával 37 százalékról le tudta szorítani az inflációt 18 százalé kra 1994ben. Ez a gazdaságnak volt jó üzenet, és a sokat emlegetett államháztartási egyensúly számára is jó üzenet volt, mert hiszen itt is elhangzott - és nem kell nekem semmi ellenzéki szöveget mondanom, tessék elővenni a pótköltségvetés törvényét , ho gy az infláció meglódulása folytán a jegybanki alapkamatok emelése következtében itt bizony a költségvetés egyensúlytalansága csak rohamosan nő, hiszen 3 százalékpontos inflációs többlet a jegybanki alapkamatokban több mint 50 milliárd költségvetésihiányt öbbletet okoz a belső államadósság kamatterheinek révén. Ennek most utánarohan a kormány egy olyan szociálpolitikai programmal, amelynek végső eredménye nem éri el a 30 milliárdot sem. Tehát az a régi középkori skolasztikus vita, amely persze egy hibás elm életen alapult, hogy tude az Isten magának akkora követ teremteni, amit maga sem tud megemelni; ez a kormány most bebizonyította, hogy nem isteni eredetű, mert tudott magának olyan inflációt teremteni, amit szociálpolitikai megszorításokkal az egyensúly h elyreállítása tekintetében utána nem tud maga sem kezelni. Évtizedes tendenciák törtek meg az előző négy esztendőben az infláció mellett abban is, hogy a GDP, amely egy egész világrendszer összeomlásának következtében bekövetkezett, 1994ben növekedésnek i ndult, és emellett a magyar munkanélküliség is - amely egyébként új jelenség volt mint piacgazdasági jelenség - jó irányba ment tovább. (10.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy a pótköltségvetés is előttünk van, az a hihetetlen szuggesztív előterjeszt ése a gazdasági programnak, hogy ez valamilyen módon a költségvetési egyensúly megteremtésére is szolgál, csak néhány számadattal érdemes jellemezni, hogy mennyire nincs is köszönő viszonyban azzal. Kérem, ha önök megnézik, az eredeti költségvetésnek a bev ételi oldalán 1424 milliárd forintról van szó, az egész Bokrosprogramból most itt tárgyalt dolog összesen 2 százalékát érinti ennek. Elnézést a tréfáért, de azt kell mondanom, hogy összeadási hiba több van benne, és ezért történik a lakosság torokszoronga tása és fojtogatása. A kiadási oldal sem jár jobban. A stabilizációs program közvetlen hatása az, hogy egyfelől 14,5 milliárddal csökkenti a költségvetésnek a kiadási oldalát, másfelől 10 milliárd forinttal növeli, a kettő közötti 4 milliárd forintért ekko ra felhajtást csinálni, őszintén szólva, számomra érthetetlen. Ez tehát világosan mutatja, hogy a stabilizációs törvénycsomagnak a gazdaság költségvetési oldalára gyakorlatilag hatása nincsen. Ebből következik, rendkívül sajnálatos, hogy ellenhatásokat ger jeszt. Most nemcsak arról beszélek, hogy itt elment a költségvetés azért, mert nőttek a kamatok, hanem arról, hogy ebben az országban '90 óta kínkeserves gazdaságpolitikai, privatizációs és törvénykezési dömping révén azért sikerült elérni, hogy 1994re he llyelközzel a magyar nemzeti összterméknek, a GDPnek több mint 50, körülbelül 55 százalékát a magánszféra adja. Ez a magánszféra ugyanazokkal a problémákkal terhelt, mint a korábbi állami szféra. Arra még csak tudott valami tőkét szerezni, hogy a termelé st megindítsa, de forgótőkére már nem nagyon jutott sem saját erőből, sem másból, mint hitelből, és azok a vállalkozók, akik ma túlnyomó többségben végre elindultak a magánszférában, és a GDP többletét hozzák, azok a magánvállalkozók, akik tavaly
