Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
2678 Azt hiszem, másik eljárási kérdésben érd emes megemlíteni azt, hogy az elmúlt öt esztendőben, ami a szabad választások '90es megrendezése óta eltelt, ez az első olyan gazdaságpolitikai vita, amelynél a parlament előtt olyasmiről vitatkozunk, amelyhez a kormány nem tudott érdekegyeztetésben semmi féle kompromisszumra jutni a szociális partnerekkel. Ez az első olyan eset, hogy az ÉT nyilatkozata és észrevételei nem épültek be a törvénycsomagba, és minden létező tárgyalás meghiúsult ezekkel a szervezetekkel, annak ellenére, hogy ez a kormány úgy indu lt, hogy tavaly október 15éig lesz egy társadalmigazdasági megállapodás; annak ellenére, hogy ez a kormány úgy indult, hogy a társadalmi párbeszéd kormánya lesz - eljutott oda, hogy nem tudta produkálni azt, hogy az ÉT egyetértésével vagy legalábbis érde mi egyeztetés után kerüljön ide ez a parlament elé. Ez szöges ellentétben áll egyébként a miniszterelnök - még miniszterelnökjelölt korában - 1994. június 27én mondott beszédével is, amelyben egyértelműen azt nyilatkozta, hogy egyoldalú, a társadalom dön tő többsége részére hátrányos lépéseket ő soha nem fog megtenni. Úgy tűnik, hogy az érdekegyeztetés elmaradása mégsem egészen erre utal. Szeretnék arra is, még mint eljárási dologra visszatérni, hogy az MDFfrakció következetesen felhívta arra a figyelmet, hogy saját megítélése szerint igenis súlyos alkotmányjogi kérdéseket is felvet ez a törvénycsomag, tekintettel arra, hogy az alkotmány 2. §a elég kategorikusan kimondja, hogy állampolgároktól szerzett jogokat elvenni nem lehet; tekintettel arra, hogy a t örvénycsomag súlyosan sérti az önkormányzatok önállóságát és szuverenitását; tekintettel arra, hogy az állampolgárok alkotmányos jogait igencsak korlátozza az az összevont nyilvántartási rendszer, amilyet ez a törvénycsomag elfogadása esetén ebben az orszá gban létrehoz. Ami pedig a tartalmi gazdaságpolitikai kérdéseket illeti, azt hiszem, abból kell kiindulnunk, hogy egy törvénycsomag gyakorlatilag a társadalmigazdasági bajokra, problémákra való gyógymódot kellene hogy megjelenítse. Kedves Képviselőtársaim ! Nagyon sok orvos is ül sorainkban, s azt hiszem, nem nekik mondok újat, amikor arról kell szólnom, hogy ennek az egész dolognak a lefolyása valahogy úgy történik, hogy a társadalomban vannak tünetek, a tünetek alapján diagnosztizálni kell a kérdéseket, é s a diagnózis alapján pedig gyógymódot, terápiát kell alkalmazni. Hajdú János itt arról beszélt, hogy a kormány milyen bátran lépett, milyen bátran ismert föl dolgokat és cselekszik. Nos, azt hiszem, a probléma abban van, amiről itt igazán vitatkozunk, hog y a kormány felismert bizonyos problémákat, a kormány ezeket próbálta diagnosztizálni. Hozzá kell tennem, a Bokroscsomag eredeti huszonöt pontjának nagyon sok olyan része van, amelyek mint diagnosztikai jelentés, még a kezelhetőség szintjén vannak. Számun kra, a Magyar Demokrata Fórum számára az az elutasítás igazi oka, hogy a helyesen felismert állapotra már egy korlátozottan jó diagnózist alkalmaz, a terápia pedig a kormány saját diagnózisával sincs köszönő viszonyban. Tehát mi nem arról beszélü nk, hogy mit kellene tenni ebben az országban - azt hiszem, ebben nagyjából egyetértünk , hanem hogy amit teszünk, nem oda csap, ahova akarunk. És hogy ez milyen veszélyes kérdés, sajnos saját életemből egy nagyon jó barátom elvesztését is felhozhatom, ak i rendkívül erős hasi fájásokkal jelentkezett az orvosnál, aki diagnosztizálta a gyomorrontást, ricinust adott be neki, és két nap múlva perforált vakbélben meghalt. Tehát azt hiszem, majdnem minősítetten ezzel az esettel állunk szemben: egy félig jó diagn ózis egy valóságos tünetre egy tökéletesen rossz terápiát kíván alkalmazni. A kormányzat már programjának megismertetése során abból indult ki, hogy egy egyensúlyát vesztett országban az egyensúly helyreállítása érdekében az egyik utat választja az egyensú ly helyreállítására, nevezetesen: a termelés szintje és a fogyasztás szintje közötti különbséget a fogyasztáscsökkentéssel kívánja megvalósítani. Ha képviselőtársaim visszaemlékeznek arra, amit tavaly júliusban a kormányprogram vitájában ebben a kérdésben volt szerencsém az ülőhelyemről elmondani, akkor talán szó szerint is vissza lehet idézni, hogy mindazok a törekvések, amelyeket a kormányzat a fogyasztás csökkentésére tenni szándékozott, reális elemeket nem tartalmaztak, csak
