Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
2643 Ám, hasonló volt más megnyilvánulás is, például amikor 1992. június 2án a munkanélküliek szociális támogatásának összegét az SZDSZes Hága Antónia szánalmas alamizsnának nevezte. Kijelentette: "úgy gondolom, mégiscsak tarthatatlan az egy civilizált európai országban, hogy az önhibáján kívül munka nélkül maradó ember saját jogán egy fillér jövedelemhez se jusson", és az alkotmány 70/E §ának (1) bekez désére hivatkozott, ott is arra, hogy a munkanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges ellátásra jogosult minden állampolgár. Ismét kérdezem: és ma, a támogatás idejére vonatkozó javaslat, és a tehernek az önkormányzatokra való áthárítása után vajon hogy an látják ugyanezt a kérdést? Én akkor is megkérdeztem, elő lehet keresni. Vajon kormányzati felelősség esetén a képviselő asszony javasolnae ilyet? - Mert én nem hiszem. Igazam lett. Ugyanígy, a népjóléti tárca másik nagy területén, az egészségügyben, a tisztiorvosi törvény vitája kapcsán össztűz zúdult a kormányra, és emlékszem a vastagon virító újságcímre, amely az egészségügy bekebelezésével vádolta meg a kormányt akkor, amikor már a kórházak és rendelők túlnyomó többsége önkormányzati tulajdonban volt . Ez pedig része volt annak a lejárató kampánynak, amelyben az önkormányzatok kormánnyal való szembeállítását kísérelte meg az akkori ellenzék. Most hiába vacognak a kórházak a felülről vezényelt megszüntetések és elbocsátások miatt, pedig ez is önkormányz ati szolgáltatást von meg, akár az iskolaátszabások terve. Összegezve tapasztalataimat, elmondhatom, hogy akkori ellenzékünk számos tagja mindenben a költségvetés fokozott tehervállalását követelte, megteremtve ezzel a szociálisan érzéketlen kormány hamis képét. Felvetették mindezt annak a kormánynak, amely egyébként - óriási örökölt terhei mellett - vállalta a részleges kárpótlás rendszerének kidolgozását. Tudom, egyesek szerint ezt is rosszul tette; erre utalt többek között a mostani Országgyűlés többségé nek elutasító szavazása, az életüktől és szabadságuktól politikai okokból megfosztottak kárpótlási jegyének életjáradékra váltásával kapcsolatban. Ám, akárhogyan is sikerült, mégis nyújtott valamit ez az intézkedéssor a vagyonban és a tulajdonban okozott k árok kárvallottjainak, az életet kioltó, a személyes szabadságot korlátozó intézkedések következményeitől szenvedőknek, vagy akár a volt közszolgálati dolgozókat politikai okból sújtó nyugdíjhátrányok sanyargatottjainak. (21.00) Hogy a fokozott tapintatot és finom mérlegelést igénylő feladat nem sikerülhetett jobban, abban a felkeltett közegellenállásnak döntő része volt. És kik vádaskodtak szüntelenül? Egy olyan, magát továbbra is szociálisan érzékenynek valló kormány megalakítói, amely kormány sorozatban hozza a követhetetlen költségvetési módosításokat, amelyek annál inkább megítélhetetlenek, mert bevételi oldaluk alaptalan, s mert a tb, a társadalombiztosítási költségvetés lassan immár az év közepe felé araszolva egész egyszerűen - és eddig példátlanul - nincs. Ami viszont van, az az a tény, hogy a szabályok felrúgásával a kormány nem az eddigelé jól kivéreztetett tb költségvetését terjesztette be, hanem beterjesztette a saját változatát is, megsértve ezzel az önkormányzat demokratikus jogosítvá nyait. Mert ha el is tekintünk az elmúlt négyéves kormányzati ciklusban az Országgyűlésben folyamatosan tapasztalt szociális demagógiától és az 1994. évi választási agyonígérgetéstől, az mégiscsak elvárható volna, hogy a jelenlegi kormány programja iránytű je legyen cselekvésének. Márpedig a program kimondja, hogy az anyasági és gyermektámogatások esetében a kormány az egységes családszemléletű megközelítést támogatja. Eltekintve a megvonások tényétől, vajon hogyan fér ez össze a családi pótlék olyan jövedel emhatárhoz történő kötésével, amely akár válásra is ösztönzi a házastársakat? Hogy a családi pótlék programba foglalt ígéretéről végképp ne is szóljak - említette azt már más. Tisztelt Ház! Talán merésznek fogják tartani, ha azt mondom, hogy az önkényuralo m negyvenéves rendszerének legpusztítóbb eleme nem a társadalommal szemben alkalmazott nyílt erőszak volt, hanem az a gyakorlat, amelyet a köznyelv egyszerűen a "hazugság" szóval jelöl. Az a
