Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
2642 gyermekvállalásra, ahogy a volt KeletNémetország példáján is bizonyítani lehet immár, pedig ott a biztonságérzést nyújtó családi támogatások csökkentését munkabéremelés is kísérte, mégis harmadára csökkent a gyermekvállalás. A nyugdíjakra vonatkozó összeg további emelésével és kiterjesztésével kapcsolatos javaslatoknak se szeri, se száma, annyit ostromolták vele az Antallkormányt. Csak néhány példa: számítsuk be a nyugdíjakba a '68 előtt született gyermekek s zámát, az egyetemi éveket, a hozzátartozói ellátások fokozását kérték, az özvegyi egyesített ellátás fokozását kiterjeszteni; a '92es vitában: a rokkantak számára adott előnyöket a harmadik fokozatú, enyhébb fokozatú rokkantsági csoportokra s a többi. Vol t olyan javaslat is, hogy a költségvetés adjon pénzt a kisnyugdíjak további emelésére, tekintet nélkül arra, hogy ez adóemelést jelentett volna a dolgozóknak, akikre vonatkozólag ugyanakkor, ugyanabban a Házban, ugyanonnan elhangzott, hogy ne hozzuk őket h átrányos helyzetbe. Történt ez abban az időszakban, amikor törvényt hoztunk az egyenlő teherviselés elve alapján a nyugdíjemelésekről, a nyugdíjemeléseknek a nettó átlagkeresetek alakulását követő mértékéről, és amikor - a Népjóléti Minisztérium államtitká raként, a nyugdíjemelések rendszerének kialakítása kapcsán, 1991. július 14én itt, a Ház nyilvánossága előtt - leszögeztem: a tárcánk feladata nem az, hogy a társadalombiztosítási alapot a nyugdíjasokkal szemben védjem - és a kért javító intézkedéseket tá mogattam , ekkor Paszternák László MSZPs képviselő mégis a kormányunk szociális érzéketlenségéről beszélt, az 1992. évi 13+6,5 százalékos nyugdíjemelés kapcsán, összevetve ezt a várható inflációval, és a bérek nem nettó, hanem bruttó emelkedésének értéké vel. És mindazok, akik megfogalmazták ezeket a kívánságokat és értékeléseket, tudva tudták, hogy milyen az ország helyzete, hiszen többnyire nem újonnan kerültek a politikai életbe. Most pedig idézek egy 1991. május 14i jegyzőkönyvrészletet a parlament pl enáris üléséről, ami a szén fogyasztói árának akkori emelése kapcsán hangzott el egy SZDSZes képviselő szájából; így szólt a fölszólalás: a szociális piacgazdaság kategóriájába a melegedéshez való jog alapvetően beletartozik - és tapsot kapott az SZDSZ pa dsoraiból. És akkor én most ne kérdezzem meg, hogy most, az energiaárrobbanás kapcsán mi a helyzet? A szociális törvény sürgetése volt a másik csodafegyver. A szocialista frakcióvezető - akkori frakcióvezető - napirend előtt tartotta fontosnak sulykolni, hogy - idézem - azonnali megoldást kell találni a széles társadalmi rétegeket sújtó, mindennapi szociális gondok enyhítésére. Filló Pál képviselőtársam 1991. október 1jén elmondta, hogy fogadóóráin egyre többen keresik meg azok a választópolgárok, akik ne m tudják kifizetni lakbérüket, közüzemi tartozásaikat, nem tudják fedezni gyermeknevelési költségeiket. Nem tudom, de el tudom képzelni, hogy képviselőtársam most - immár a kormányzati felelősség helyzetében - mit érezhet; arra nem is gondolva, hogy hányan kereshetik most fel. Emlékszem, hogy amikor felsoroltam addigi intézkedéseinket, akkor képviselőtársam méltányosan elismerte, hogy az Antallkormány - és ez az ő szava - szociális érzékenységet tükröző lépéseket tett. Azonban ez már a pártpropagandában ne m így jelent meg. Kósáné dr. Kovács Magda 1991. november 19én amiatti aggódását fejezte ki, hogy - idézem - "várhatóan megrövidül a munkanélküli járadék folyósításának ideje, és növekedni fog az ellátatlanok száma" - eddig az idézet. Ennek kapcsán sürgett e a szociális törvény kiterjesztő intézkedését, és kevesellte a költségvetési keretet. Akkor teljesen hiába figyelmeztettem, hogy a szociális törvény nem tud csodát tenni. Elmondtam, hogy adott pénzkeretből nem lehet szélesebb körnek úgy juttatni, hogy min denki többet kapjon. Ugyanakkor kormányelőterjesztésünk tette lehetővé a tartósan munkanélküli - de munkanélküliellátásban nem részesülő - személyek anyagi támogatását. Rákérdeztem, hogyha átrendezzük a szociális hálót, nem fogjáke számon kérni tőlünk, hogy az óriási hiányból miért nem juttatunk több, illetve jobb ellátást. Most itt a helyzet, amiben idézhetem az akkori képviselőnő akkori szavait, amelyekkel válaszomat elutasította: úgy gondolom, hogy az anyagi fedezet biztosítása a tárca részéről szociá lis felelősség kérdése, és a tárca alapvető feladata. Vajon most is így gondolja? Ha igen, tegye, tegye is!
