Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
2638 Azt hiszem, nem durva és kemény szó az, hogy ehhez képest a hetvenesnyolcvanas évek falurombolásának kigondolói rossz kezdők voltak . Ezt sokkal színvonalasabban lehet ilyen formában csinálni. A falusi élet természetesen eddig sem volt leányálom: eddig is nehéz volt. Nehéz volt, mert sok minden sokkal többe került, de ezek az emberek vállalták, mert volt remény. Volt remény arra, hogy emberi közösségben, jobb emberi kapcsolatban, jobb környezetben nőhetnek föl a gyerekeik, és lesz jövőjük a faluban. (20.30) Otthon akartak lenni valahol, de ezzel a csomaggal ezt az otthonlétüket fenyegetjük, kitesszük őket annak, hogy szedjék a sátorfáju kat és valahová menjenek el. Ezek az emberek vállalták a pluszköltségeket, pluszköltség volt régen is a kultúrát megvenni, mert nemcsak a jegyet kellett kifizetni, hanem az útiköltséget is, amivel oda- és visszautaztak. Ha a mostani támogatásokat megvonják a kultúrától, természetesen a jegyek árát is felsrófolják, tehát a vidéki embert ez is halmozottan érinti. Természetesen a gyerekek versenyképes helyzetbe hozása is többe került vidéken, mert a pluszórák, nem beszélve a különórákról - néptánc, zene, számí tógép vagy középiskolai előkészítő - mindmind felszorzandók az útiköltséggel. Nem beszélve arról, hogy az orvosi rendelő, a szakorvosi rendelő szintén többe kerül. Mi lesz most? Mi lesz most például akkor, ha a fogászati rendelés a biztosítottaknak is fiz ető szolgáltatás lesz, ha a kiszálló mentőért fizetni kell, ha a komplett kórházak bezárása után nem 15, hanem mondjuk 60 kilométerre lesz a kórház a településtől, ha a kultúra támogatása csökken? Ez a falvakat rendkívül hátrányosan érinti, rendkívül kemén yen megsarcolja a pénztárcákat. Gondoljanak csak bele abba - itt természetesen nem vidék és Budapest vagy vidék és nagyváros ellentétet akarok szítani , hogyha a Vas utcai kórházat bezárják, akkor az oda járó betegek esetleg hosszabb utazással, de városon belül elérhetik a kórházat. Vagy ha Győrben bezárják a Honvéd kórházat, akkor a megyei kórházba át tud menni a beteg, és még mindig városon belül van. De ha a csornai, kapuvári kórházat bezárják, akkor a szili betegnek nem 15 kilométerre, hanem 15 plusz 3 1 kilométerre kell eljárni, és aki őt a kórházban meg akarja látogatni, annak ugyanez lesz odavissza a pluszköltsége - és folytathatnám. Vagy ha egyegy kisebb régió rendelői elsorvadnak, ugyanez a helyzet: a bernecebaráti beteg 60 kilométerre, Vácra fog bejárni; vagy a másik: a szobi mentő, mivel nem tudják az ügyeletet biztosítani, nem hallhatja meg a telefonhívást, ebből adódóan Vácról megy ki a mentő Kemencére, 60 kilométerre és vissza. Ha ezért fizetni kell, ebbe belegondolni is rossz egy nyugdíjas es etében. Már említettem, hogy nemcsak erről a csomagról, hanem az egyebekről is kell szólnunk, mert belejátszik a képbe. Másképp hat a vidéki emberre az a már elfogadott törvény, annak a bizonyos gépkocsifogyasztásiadónak a 30 százalékos emelése plusz a 9 százalékos leértékelés, a 8 százalékos vámpótlék, a casco- és egyéb biztosításemelés, ami 40 százalékkal dobhatja meg a gépkocsik árát. Arról beszélek, hogy a vidéki embernek a gépkocsi nem olyan luxuscikk, mint egy városi vagy fővárosi embernek. Sok esetb en ettől függ az, hogy egyáltalán vállalkozhate, egyáltalán tude élni azon a településen, ahová esetleg még a busz sem jár, illetőleg nagyon ritkán. Tehát ez megint csak hátrányosan érinti a vidéki embert. A teljesség igénye nélkül - mert számtalan ilyen hatás van - néhány szót a mezőgazdaságról mindenképpen szólnom kell. A mezőgazdasági érdekeltségem tulajdonképpen már többször hangot kapott ebben a parlamentben az elmúlt nyolc hónapban, ezen kívül még két költségvetés vitájában - egyébként ez akár rekor dnak is nevezhető: nyolc hónapon belül három költségvetése volt az országnak; ez mindenesetre nem kelti jó hírünket a világban - elmondtam, hogy az a mese, miszerint a pótköltségvetés, illetve a költségvetés vesztesei ugyan más ágazatok, de a mezőgazdaság ezen nyer, nem igaz. Sajnos, nem igaz, nem is volt igaz, azóta már a szakemberek is elfogadták, hogy "igaz, igaz, neked volt igazad, amit mi erre mondtunk, az nem volt igaz."
