Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2620 tevékenysége többletköltségbe kerül. Aki csinálta, az tudja ezt. A "gazdag család" halmozottan hátrányos helyzetűvé válik, ez bizony nem igazságos közteherviselés. De átgondolatlan a vagyoni cenzus is. Nem kaphat az a család sem semmit, amelynek tízmillió forintot meghaladó ingatlana van, vagyis lakásuk, esetleg nyaralójuk, amelynek ennyi a fiktív összértéke, vagy kétmillió forintot ér a gépkocsijuk. Egy másik gazdag ember, aki hét gyermekével és feleségével nem messze tőlünk, a Zugligeti úton lakik egy ne m túl nagy, éppen hogy elegendő terű félkész házban, amely már hat éve készül. A telek értéke meghaladja ezt a cenzust, ezért nem kapnának semmit. Mit tehetnek? Eladják a házat? Akkor hol laknak? Menjenek el lakótelepre? Vegyenek ott két vagy három lakást, odaköltözzenek, valami kis különbözet maradna, ez után a különbözet után megint alaposan kellene adózni, s azt, ami marad, talán egy év alatt felélik vagy még annyi sem kell hozzá. De baj van a kocsi értékhatárral is. Kilencen sajnos nem férnek be egy koc siba, vagy ha igen, az többe kerül, mint a határ. Mit tehet tehát a jó szülő, aki gyermekeinek a javát akarja, nem akar elszegényedni és szeretne jó szülő maradni? Bizony egy kiútja van, a harmadik gazdaság felé venni az irányt. Nem fog olyan állást vállal ni, ahol az adóhivatal áttekintheti, ahol minden évben növelni lehet a terheit, hanem szükségszerűen ez lesz a menekülési útja. Nem lehet egyszerre küzdeni a feketegazdaság ellen és növelni az adóterheket. Ez egy libikóka. Nem megy. Vagy az egyiket, vagy a másikat, de összehangoltan. Nem lehet differenciáltan mind a kettő ellen küzdeni. Akárhonnan nézem ezt a csomagot, sehonnan sem tűnik elfogadhatónak. Összefére ez a szociális érzékkel, a szociáldemokrata alapértékekkel, amelyeket én is osztok? Aligha. És a liberális alapelvekkel? Azokkal sem. Öntudatos, autonóm polgárok országává szeretnénk válni, olyan polgárokévá, akik fenntartják az államot, akik vállalják az adókat, a közterheket és ellenőrizni kívánják, mire is fordítják a pénzüket, s akik nem engedi k, hogy kizárják őket és hozzátartozóikat azokból a közszolgáltatásokból és közjuttatásokból, amelyek fedezéséhez ők is hozzájárultak. Hogyan jutottunk ide? Miként szánták rá magukat jószándékú és jóakaratú kormánypolitikusok, hogy a gyermekek jussához nyú ljanak? Miért tértek el a közös kormányprogramtól, amelyben kiszámíthatóságot, stabil feltételeket ígértünk? Meggyőződésem szerint eredeti akaratukkal s jobb szándékaikkal ellentétesen döntöttek a szorongatóan nehéz gazdasági helyzetben és a legkisebb elle nállás irányába mozdultak. Az amúgy is kiszolgáltatott családok felé a magyarázat nagyon egyszerű, nagyon durva, nagyon szomorú és nagyon is érthető. A lakosság közel 25 százalékát kitevő gyermektársadalomnak nincs érdemi érdekképviselete az Országgyűlésbe n, még egy árva biztosuk sincsen. A választásokon nem kell velük számolni, vagy csak évek, esetleg több ciklus után fognak szavazni. Az idős nyugdíjasokat azért figyelembe kell venni, mert csak eltipegnek az urnákhoz, de a gyermek társadalomnak nincs szaks zervezete sem, amelynek érdekérvényesítő, nyomásgyakorló eszközei volnának. Nincs sajtójuk, a velük való törődést sokan tehernek érzik. Nem kell számolni velük a parlamenti és az érdekegyeztetési aritmetikában. Ez kegyetlen dolog, szomorú dolog, de így van . Reményeik kizárólag a jólelkűségre, az altruizmusra, a lelkiismeretre, a bölcs előrelátásra alapozódhatnak. Amint láthatjuk, ez pedig kevés. Intézményes és rendszerbeli garanciákra volna szükség ahhoz, hogy érdekeik, akár csak részben is, artikulálódhass anak. Az országot kormányzó csapatoknak túl kell nézniük a négyesztendős választási kerítéseken. De meg kell jegyeznem, hogy egyes ellenzékiek szélsőséges és túl harsány reagálásai is ártanak az ügynek. Nem volna szabad kormány elleni támadásra felhasználn i a gyermekek ügyét, hiszen az pártok feletti, együttes közös társadalmi, nemzeti ügy. Sokkal fontosabb dologról van szó. Nem engedhető meg, hogy ne higgadtan, tárgyilagosan, de határozottan és az igazságot világosan feltárva beszéljünk erről, hiszen a gye rmekek igazsága megkerülhetetlen.
