Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2619 beszélünk a közel másfél millió család többletadminisztrációjáról, szaladgálásairól, kérvényezéseiről, igazolásoknak a beszerz éséről, ami az ő energiájukat csökkenti feleslegesen, és a gyermekektől vonja el ezt az energiát. Azoktól, akik rengeteget dolgoznak, akik termelnek, akik produkálnak - és akiket adóztatni lehet. Megengedhetetlennek tartom ezt, hiszen az elmúlt években csak bankkonszolidációra - ahogy ma hallottuk többször is - több száz milliárd forintot költött az állam, mégsem sikerült privatizálni a bankokat, még ekkora áldozat árán sem. A közelmúltban a várhat ó családipótlékmegtakarításnál több pénzt utaltak át kormányhatározattal az egyik - egyébként veszteséges - banknak. Valószínűleg - és ezt el is hiszem - minden jogszerű és szabályos volt. A szituációt azonban alapvetően szerencsétlennek és az én etikai érzékemmel szembenállónak érzem. Ne feledjük: az erkölcsi törvények a közösség hosszú távú, kikristályosodott alapérdekeit védik. De több át nem gondolt, megalapozatlan, számításokkal kellően alá nem támasztott adórendelkezés - például az átalányadó kellő körültekintés nélküli kiterjesztése, a befektetési kedvezmények joghézagai, a családi pótlék elvonása - sokkal nagyobb tömegű adóelmaradást eredményez. Óvatos szakértői becslések szerint csak az átalányadóhiba miatt legalább 30 milliárdnyi adóveszteség ke letkezik az idén. Szabade csökkentő szándékkal hozzányúlni a családi pótlékok rendszeréhez? Azt gondolom, elvi alapon semmiképpen. Gyakorlatilag viszont nem éri meg. Nem szabad. A pénzügyminiszter úr megnyugtató szándékkal közölte: a tervezett intézkedése k csupán a családok 20 százalékát érintik. Ez a "csupán" 20 százalék félmillió gyermeket jelent. Félmilliót! Vajon vane félmillió gazdag gyermek Magyarországon, akiknek nem számít a családi pótlék, szüleik könnyedén lemondhatnak arról? Kérdésünk szónoki. A kijelentés meghökkentő. A szituáció engem nagyon emlékeztet arra, amikor az Egyesült Államokban a hetvenes években polgári védelmi gyakorlatot tartottak - amikor olvastam ezt, álmomban sem gondoltam, hogy a honvédelmi bizottsághoz fogok tartozni, ezt a h etvenes években olvastam , és a feltételezett atomcsapás elszenvedése után a rádióban megnyugtatásképpen közölték a stratégiai tervező szakemberek, hogy nagyon szerencsésen vészelte át az Egyesült Államok az atomcsapást, csupán 20 százalék ember halt meg. Ez nagyon kedvező szám - a vezérkari tervezők ezt így ítélték meg , s csodálkoztak a szakemberek, miért döbbentek meg az emberek, miért tört ki a pánik. De járjuk körül ennek a vélelmezett gazdagságnak a határait! A tervezet szerkesztői elfeledkeztek arr ól, hogy az adórendszer nonlineáris, nem arányos. Tehát minél több eltartott jut egy keresőre, annál nagyobb lesz fajlagosan az adóteher. Mégpedig aránytalanul nagyobb. Ezért a tervezett rendelkezések különösen és jobban sújtják a nagycsaládosokat. A 25 ez er forintos bruttó határ ugyanis egykeresős, ötgyermekes család esetén - ha a feleség otthon dolgozik a gyermekek körül, és azt hiszem, van munkája, elegendő - 175 ezer forint. Tavaly december 5én dr. Békesi László aláírásával kaptunk egy táblázatot. Esze rint, ha a határt a család 350 forinttal túllépi, már nem kap családi pótlékot, az asszony nem kaphat gyest, a család nettó jövedelme egy főre vetítve havi 12681 forint lesz, vagyis jóval a létminimum alá kerülnek. Ez a gazdag ember havi 64163 forint adót fizet be, amiből 21 gyermeknek lehet családi pótlékot nyújtani - csak éppen a ő gyerekei nem kapnak. (18.30) Esetleg olyanok is kapnak az ő pénzéből áttételesen, akikre jutó nettó jövedelem 15 000 forint. Csak az ő gyermekei nem kapnak. Valószínűleg egy so r más szolgáltatás ára is a családi pótlék meglétéhez fog kötődni. A gazdag ember gyermekei többet fognak fizetni az óvodában a gondozásért, az iskolában az ebédért, s egyebekért. Ugyanakkor a nagy család minden mozgása, minden lélegzete, a szülők szokásos
