Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2618 szükségesek. Sőt: differenciálatlanul elvonja a nehéz munkával megszerzett jövedelmet, akárhány gyermeket nevel valaki - vagy éppen e gyet sem. A tervezett új rendelkezések a gyermekek anyagi megsegítését a szociálpolitika hálójára kívánják bízni, és szegénypolitikává, alamizsnaosztássá silányítják a legfontosabbat és a legnemesebbet: a családok megsegítését. A társadalom legalapvetőbb é rdeke, hogy megújuljon, hogy egészséges, szeretettel várt gyermekek nagy számban szülessenek, hogy barátságos, segítő környezet fogadja őket, hogy értékes emberekké nevelődjenek azok, akik majd a mi jövőnk lesznek. A családoknak köszönheti a társadalom, ho gy fönnmarad. Ezért az állam alapvető feladata, hogy részt vegyen az anyák és apák erőfeszítéseiben. (18.20) Nem szociális juttatásról, nem segélyről, nem támogatásról van tehát szó, hanem elemi kötelességről. Ezt a kötelmét az állam eddig is csak részben és egyre csökkenő mértékben teljesítette. Zárójelben mondom: 1990ben a gyermekek után 10001000 forintot lehetett havonta az adóalapból levonni, és átlagosan havi 2700 forint volt a családi pótlék. Ha valorizáljuk, akkor ma 2200 forintot kellene levonni a z adóból, és 5800 forint lenne a családi pótlék. Tavaly decemberben az Országgyűlés lényegében megszüntette az adólevonás lehetőségét, most pedig félmillió gyermektől tervezi a törvényjavaslat teljesen megvonni a családi pótlékot, és ehhez csatlakozva szám talan más "kedvezményt". Kivonul az állam a lakásépítésből, és drasztikusan csökkenteni kívánja a lakásépítések támogatását, tovább kívánja ezt kurtítani. Igaza van Bokros Lajosnak, hogy a fontos beruházásokat, a vállalkozásokat kell koncentráltan támogatn i. De vane fontosabb beruházás, mint a társadalom anyagi megújulása? Vane nehezebb és jövőbe mutatóbb vállalkozás, mint a családoké? Igenis, fogalmazzunk nyersen a bankember számára: gazdasági beruházásról van szó; a mai gyermekek fogják fenntartani az á llamot, a társadalom intézményeit; ők fogják viselni a terheket, és ők fogják majd termelni a jövő javait, amelyekből többek között a nyugdíjakat is folyósítani fogják. Vagyis a beruházás pár év, évtized múlva hasznot fog hozni. A törvények - helyesen - kö telezik a szülőket, hogy eltartsák és felneveljék gyermekeiket. De mi kötelezi az államot, hogy ebben - legalább szerény mértékben - részt vegyen? Szerény részvételről beszélünk: a jelenlegi családi pótlék a létminimum negyedét, ötödét fedi csak le. Ha az állam - mint az több európai államban is szokásos - a gyermeknevelés költségeinek döntő többségét vállalná, akkor is a szülők adnának többet - kivéve a szociálabnormis családokat. E fontos és alapvető vállalkozásokban kellene csendestársként bennmaradnia, legalább az eddigi rendkívül szerény mértékben. A mérték valóban szerény: összességében nem éri el a nemzeti össztermék, a GDP 2 százalékát. Úgy gondolom, a gondolkodásmódnak, a mentalitásnak kellene alapvetően megváltoznia. Nem adunk a gyerekeseknek, nem segélyt nyújtunk - a rászorulókon segíteni a szociálpolitika feladata , hanem elemi érdekünkben álló alapvető kötelességünket teljesítjük akkor, amikor valamennyien szerény részt vállalunk a gyermeknevelés költségeiből. Az alanyi jogon járó állami hozzájá rulás elve európai norma. Európába tartunk, és ez nagyon fontos értéke társadalmunknak. Az nem lehet akadály, hogy az elmúlt rendszerben valósították ezt meg. Nem kell mindent differenciálatlanul kidobnunk, ami az elmúlt évtizedekben eredményként jelent me g, amire - őszintén szólva - büszkék is lehetünk. Nem szabad szűkkeblű, kicsinyes könyvelési szempontoknak alárendelni ezt az elvet és lemondani róla. Mint a hozzáértő Csehák Judit is elmondotta e helyről, a legtöbb európai államban alanyi jogon jár a csal ádi pótlék, s a rászorultaknak további támogatásokat is folyósítanak. Az ő becslése alapján - amelyet más szakértők is megerősítenek , az alanyi jogosultság elhagyásával s a javasolt cenzus alapján legfeljebb 9 milliárd forint vonható el a családoktól a m integy 100 milliárdnyi összegből, s az ehhez szükséges többletadminisztráció legalább 4 milliárdot emésztene fel. És akkor nem is
