Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BARSINÉ PATAKY ETELKA, az MDF
2500 tévesek, és akkor le kell váltani... - hírtelenjében nem is tudom, hogy kit. Finoman fogalmaz az ÁSZ, amikor azt mondja, hogy a kockázat mértéke az elfogadható szint fölött van. Vámpótlék. A vámpótlék hatására a vámimportbevétel a költségvetés szerint több mint 50 százalékkal nő. Nos, ezt a decemberi alapadatokra számolni, s nem figyelembe venni az intézkedés hatását, szakmailag megkérdőjelezhető. Miféle intézkedések azok, amelyeknek a hatására, amikor a deklarált céljuk az, hogy visszaessen az import, ez nem követ kezik be, vagy ha bekövetkezik, nem számolunk vele? De a vámpótlék vonatkozásában nagyobb gond, hogy az eredeti költségvetéshez képest ez a majdnem 100 milliárd forintos többletbevétel a gazdálkodószervezetektől származik. Ennyivel csökken a vállalkozások rendelkezésére álló forrás. Elképzelhetetlen, nem reális, hogy ez ne legyen hatással a gazdaságra. Enyhén szólva megalapozatlan ebben a vonatkozásban az intézkedési csomag növekedést serkentő hatásáról beszélnünk. Csak úgy meg kellene említenünk még azt: a mai napig nem tudjuk, hogy februárban az áfabevétel miért pont csak egytizede volt a megszokott átlagnak, miért csak egytizede folyt be az áfának. Nyilván ezeket is ki kell elemezni egy valós pótköltségvetés készítésekor. Bevételekkel számol a pótköltségv etés a fokozott ellenőrzésből. Ezt támogatjuk - bár szeretnénk megjegyezni, hogy a szürkegazdaság ellen inkább gazdasági eszközökkel lehet eredményesen felvenni a harcot, adószínvonalcsökkentéssel, adókedvezményekkel stb. Most nézzük a pótköltségvetés kia dási oldalát! Itt egy igen figyelemreméltó dologgal találkozunk. A kormány úgy spórol és szigorít, hogy a kiadások összességükben nem csökkennek, hanem 30 milliárd forinttal nőnek. Lesznek elbocsátások, 18 és fél milliárddal csökkennek a jóléti kiadások. M indez azonban - a csomag - csak annyit tud elérni, hogy a költségvetés kiadásai 2 milliárd forinttal, kettő milliárd forinttal csökkennek. Elhangzott, hogy ha a bevételek nem teljesülnek, további megszorítások várhatók. Valójában pontosan ezek a számok azo k, amelyek mutatják, hogy nem lehet ilyen módon kompenzálni a kieső bevételeket. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány nem rendelkezik egy valós alternatívával abban a vonatkozásban, hogy a bizonytalan bevételek csökkenésének a kiesése esetében mi les z. Mert erre csak azt mondani, hogy akkor további megszorító intézkedéseket kell tenni, számszakilag nem megy; lassan az államcsődről beszélnek, de lassan most már lelkileg is csődbe jut az ország. Ismét ugyanaz történik, mint télen, amikor a költségvetésh ez nem nyújtották be a tb költségvetését: itt van egy benyújtott pótköltségvetés és nincs mellette a tb költségvetése; szinte lehetetlen tárgyalni, legalább is felelősségteljesen. A pótköltségvetés évek óta halogatott, hatásos lépéseket ígér, reformlépések ről beszél, az államháztartásban racionálisabb költséggazdálkodásról. Ezzel egyetértünk. De hogy lehet - ahogy az ÁSZ leírja - kéthárom nap alatt, amennyi idő erre adva volt, racionalitást elérni? Ilyenkor mindenki menti, ami menthető. Ez természetes. De hogy lesz ebből hatékonyság? Utólag? A racionalitást a pótköltségvetésnél kellett volna elkezdeni. El kellett volna ismerni, hogy jóléti és adminisztratív kiadások területén nem lehet rövid távon jelentős eredményeket elérni. Működő rendszereket jól vagy r osszul át lehet alakítani, de pénzügyi eredményeket ettől nemigen lehet várni. A harmadik, amiről szeretnék beszélni - hiszen erről mindig megkérdezik az ellenzéket , hogy mit lehet tenni, mit kellene tenni. Komoly kétségeink vannak, hogy az intézkedéscso mag és a pótköltségvetés képese érdemben lassítani a külső és belső eladósodási folyamatot. Más gazdaságpolitikai alapelveket képviselünk - és erre visszatérek , de legalább három olyan dolog van, amelyet meg kellene lépni: 1. A kormány intézkedési csoma gja foglalkozik az exporttámogató intézkedésekkel, de egyelőre ez még csak kívánságlista. A szándék igen fontos és dicséretes, de megvalósításában ugyanazt a hatékony keménységet várjuk el, mint amit a Bokroscsomag esetében mutatott a kormány. Meggyőződés ünk, hogy ez több eredményt hozna.
