Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GAÁL GYULA, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
2481 Ebből a kötelezettségünkből vagy dilemmánkból fakadóan hívjuk fel az Országgyűlés figyelmét az energiaszektorra. Két elvi kérdést szeretnék itt megemlíteni. Az egyik elvi kérdés az: szabade, indokolte privatizál ni az energiaszektort? A másik elvi kérdés: ha igen, szabade, célszerűe külföldi tulajdonba adni, és ha igen, milyen mértékig? Hivatkozom ehhez a liberális közgazdaságtan atyjaként tisztelt Adam Smithre, aki 220 évvel ezelőtt írt főművében, "A nemzetek g azdagságá"ban a következőket mondotta a kormány, illetve az akkori szóhasználat szerint, az uralkodó szerepéről. Azt mondja Adam Smith: "Az uralkodó feladata először megvédeni a társadalmat más társadalmak erőszakától."; tehát lényegében megfogalmazta a h onvédelmi funkciót. Azt mondta Adam Smith: "A társadalom minden tagját meg kell az uralkodónak - értsd: a kormánynak - védenie a társadalom bármely más tagjától." Szükség van tehát közbiztonságra, igazságszolgáltatásra. És a harmadik, amiért az előzőket it t idéztem, az, hogy az állam feladata, az uralkodó feladata, a kormány feladata "létrehozni és fenntartani közműveket, amelyek létrehozása és fenntartása sohasem lehet bármely egyénnek vagy az egyének kis csoportjának az érdeke, mert a haszon sohasem térít ené meg valamely egyén vagy csoport ráfordításait, holott az egész társadalom javára ennél ezek sokkal többet nyújtanak". Napjaink nyelvére fordítva most már, ez azt jelenti számunkra - vagy számomra , hogy a privatizációnak nem a klasszikus területe az e nergiaszektor. De ha már privatizáljuk az energiaszektort mint stratégiai ágazatot, ki a vevő? Feltételezhetően jórészt a külföld, hiszen ott van fizetőképes kereslet. Teljes külföldi privatizáció esetén gazdaságilag függő helyzetbe kerülhetünk, ezért nyil vánvalóan garanciákra van szükség a szerződések megkötésekor. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül megköszönöm Akar államtitkár úrnak a munkánkról mondott elismerő szavait. Én is szeretnék egy kellemes hírrel szolgálni - és ezzel befejezni a hozzászólásomat: ö römmel jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy az Állami Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium vezetői és szakemberei között rendkívül korrekt szakmai kapcsolat alakult ki, ami annak ellenére rendkívül termékeny és mindkét fél számára hasznos, hogy vitáink va nnaklesznek. Azt gondolom, ezek a viták jók arra, hogy egymástól kölcsönösen tanulva, végül is a szakmai fejlődést és a problémák megoldását elősegítsük vele. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyű lés! Tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy a gazdasági, az önkormányzati, az emberi jogi, az oktatási és a számvevőszéki bizottság ülésén kisebbségi álláspont is megfogalmazódott. Először megadom a szót Gaál Gyulának, a költségvetési bizottság alelnö kének, a bizottság előadójának. GAÁL GYULA , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! A költségvetési bizottság, feladatához illően, megtárgyalta a benyújtott pótköltségvetési javaslatot, és - hogy előreb ocsássam a végeredményt - többségi szavazással, 17 igen és 8 nem arányában általános vitára ajánlja az Országgyűlésnek. A vita igen részletes és időben, időtartamát tekintve is terjedelmes volt. Ugyanakkor, utólag is áttanulmányozva a bizottsági vita jegyz őkönyvét, arra a következtetésre kellett jutnom - és azt kell önökkel közölnöm , hogy nem volt a nemmel szavazó képviselők között sem senki, aki a benyújtott pótköltségvetés jogszerűségét vonta volna kétségbe. Nem volt senki, aki a benyújtott pótköltségve tési javaslatot szerkezeti okokra hivatkozva találta volna általános vitára alkalmatlannak. Olyan kérdések valójában nem merültek fel a vita kapcsán, amelyek megkérdőjelezték volna a tárgyalhatóságot. Amiről a bizottsági vita folyt, az már a gazdasági stab ilizációs csomaggal kapcsolatban megkezdett gazdaságpolitikai vita. Én úgy ítélem meg, hogy ennek kifejtésére, az itt elhangzott érvek
