Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke:
2479 A második sajátosság megítélésem szerint az, hogy a mostani pótköltségvetés azon a ponton szeretné megállítani a központi költségvetés hiányát, ameddig a deficit gyakorlatilag az év első három, illetve ahogy az államtitkár úr mondta, négy hónapj ában már eljutott: durván 150 milliárd forint körüli határon. A harmadik sajátosság, hogy az éves költségvetések elfogadásának időpontjához képest idén kerül sor a legkorábban a pótköltségvetés benyújtására. 1992ben október hónapban, '93ban júniusban és '94ben szeptemberben - mint mondtam - került sor a pótköltségvetési törvényjavaslat benyújtására. Szükség vane most már megítélésünk szerint ezek után arra, hogy túl a Bokroscsomag következményein, kell ismét egy pótköltségvetés? A helyzet, mint arra Ak ar úr is utalt, törvényességi szempontból talán fordított, mint ősszel volt, ugyanis az őszi pótköltségvetés törvényességi szempontból indokolt volt, gazdasági szempontból kevésbé. Most a helyzet: az államháztartási törvény nem teszi kötelezővé, de lehetőv é igen a kormány számára, ha úgy ítéli meg, hogy az éves költségvetés teljesítése veszélyben van, akkor nyújtson be pótköltségvetési törvényjavaslatot. Valóban veszélyben van az éves költségvetés teljesítése, hiszen az éves költségvetési hiány 282 milliárd forint helyett intézkedések nélkül akár a duplájára is nőhetne, amit igen nehéz volna finanszírozni. Pénzügyi rendszerünk fiskális alrendszerét ezért meg kell menteni az összeomlástól. Ehhez olyan lépésekre is szükség van, amihez meg kell szereznie a korm ánynak az Országgyűlés felhatalmazását. Közgazdasági szempontból tehát a pótköltségvetés szükséges, de ez egyúttal annak a beismerése, kifejezése is, hogy az 1995. évi költségvetés nem volt megalapozott. Ez tanulság az 1996os költségvetés kidolgozásához, amihez hamarosan hozzá kell kezdeni. Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék törvényességi és számszaki szempontból tekintette át a törvényjavaslatot. Megállapításainkat véleményünk tartalmazza, azokat nem szükséges itt megismételni. Ugyancsak a törv ény rögzíti azt a tennivalónkat is, hogy a bevételi előirányzatok megalapozottságát ellenőrizzük. Erre koncentráltunk, és erről szeretnék a továbbiakban néhány szót szólni. Az adóbevételekkel kapcsolatban összességükben az a véleményünk, hogy realizálhatók . Az új előirányzatok mögött prognózisok, elemzések, számítások, a feketegazdasággal szembeni intézkedések állnak. A vám- és az importbevételekre is lényegében elmondható ugyanez, annak ellenére, hogy csaknem 90 milliárd forinttal több bevételt remél a kor mány a költségvetési törvényben levő előirányzathoz képest, és annak ellenére, hogy ebben az ügyben vitánk van a pénzügyi kormányzattal. Ez az egyik olyan pont, amire az államtitkár úr is utalt. Ez a vita valójá ban nem annyira tartalmi, mint inkább szemléleti és törvényességi. A vámbiztosítékról van szó, arról tudniillik, hogy a kormány 25 milliárd forintra emelte azt az összeget, amit vámbiztosítéknak nevez az indoklás. Ez a vámbiztosíték még nem a költségvetés pénze, ez tehát nem előleg, hanem letét, ez az importőr pénze. Ez a dolognak a szemléleti oldala, addig, amíg a pénz nem a költségvetésé, ne tekintsük formailag sem annak. Ebből a vámbiztosítékból természetesen, amikor a vámőrség, vámhivatal befizeti az áf át, a fogyasztási adót, akkor végül is közpénz, közbevétel lesz, de valójában ezt az összeget nem a vámbiztosíték és a vám soron, hanem az adóbevételek terén kellett volna előirányozni. Ez a szakmai vita köztünk nem jelenti azt, hogy ez a 25 milliárd forin tnyi előirányzat nem lehet valós, annál is inkább nem, hiszen mint utaltunk rá a véleményünkben, a vámhivatal belső számításai a feketegazdasággal kapcsolatos intézkedéseknek köszönhetően ezt az összeget reálisnak minősítette. Az igazi gond tehát nem az ad óbevételekkel és a vámbevételekkel van, hanem a privatizációs bevételekkel. Ez a kérdés nem csupán fiskális kérdés, hanem gazdaságpolitikai szempontból is komoly probléma.
