Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2474 stabilizációs programjából levezethető, az önök asztalára letett javaslatok újabb gyűjteményének napirendrevétele. Köszönöm a törvényhozási folyamat felgyorsításában tanúsított támo gató megnyilvánulásokat és külön köszönöm az Állami Számvevőszéknek, hogy a vizsgálati jelentését jóval a törvényben biztosított határidő előtt készítette el. Az időkímélő és összehangolt együttműködésnek rendkívül nagy jelentősége van ez esetben is, hisze n a pótköltségvetést kikényszerítő okok - mint ahogy azokról a stabilizációs törvénycsomag szükségességének bemutatása során a miniszteri expozé részletesen szólt - olyan hatásokat gerjesztettek, amelyeket nem mindegy, hogy időben és mikor terelünk vissza helyes medrükbe. E beterjesztett pótköltségvetés egy nem szokványos pótköltségvetés, hiszen elsődleges funkciója egy külön tárgyalt, nagy horderejű törvénycsomag költségvetési hatásainak megjelenítése. Lényegében tehát ez a pótköltségvetés a kormány hatásk örében megtett, valamint a stabilizációs törvénycsomagban beterjesztett javaslatok pénzügyi következményeit, az intézkedések költségvetési struktúrára gyakorolt hatásait jeleníti meg. Az Állami Számvevőszék is ugyanilyen összefüggésben ítélte szükségesnek a pótköltségvetési javaslat kidolgozását, tehát e nagyon fontos alapelvben egyetértés van a Számvevőszékkel. Szeretném emlékeztetni önöket néhány olyan szempontra is, amelyek miatt a költségvetési egyensúllyal összefüggő gondok rendbetételét előrevetítő re alitások, azaz a pótköltségvetés szükségessége nem előzmény nélküliek. Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy az 1995. évi központi költségvetés elfogadásakor a költségvetés olyan kompromisszumos megoldásokat is tartalmazott, amelyek miatt a költségvetés puhává vált a folyó fizetési mérleg alakulásához és az államadósság szintjéhez, terheihez viszonyítva. Erre a tényre dr. Békesi László pénzügyminiszter úr a vita során és a végszavazás előtti zárszavában is hangsúlyosan rámutatott, és felhívta a tisztelt Ház figyelmét. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy tájékoztatást adjak önöknek a központi költségvetés első negyedévi helyzetéről. Teszem ezt azért is, hogy ezzel is rámutassak arra, hogy az első negyedévi folyamatok mind a bevételi, mind a kiadási oldal t érintően nem alakultak kedvezően. A központi költségvetés '95 március végi hiánya 281,6 milliárd forint bevétel és 428 milliárd forint kiadás egyenlegeként 146,4 milliárd forint volt. Ez az éves eredeti előirányzat 51,8 százaléka, amely az időarányosnak több mint kétszerese. A központi költségvetés első negyedév végi egyensúlyromlását az okozta, hogy a bevételek március végén 5,2 százalékkal maradtak el az időarányostól, ezzel egyidejűleg pedig a kiadásokat időarányosan kellett teljesíteni. A már emlí tett deficit a negyedév végén figyelmet érdemlő tüneti jelzés volt a tekintetben, hogy a költségvetési és a pénzügyi folyamatok kezelést igényelnek. Bár végleges adatunk még nincs az április végi költségvetési helyzetről, de az már nagy biztonsággal ma is látható, hogy a hiány tovább nem nőtt. Ez azt jelenti tehát, hogy igenis sikerül, mégpedig eredményesen sikerül a költségvetési finanszírozás egyébként kétségtelenül nem könnyű feladatait kezelni. A stabilizációs intézkedések kiadáscsökkentési követelménye i egyáltalán nem öncélú törekvések. A hiány csökkentése az alfája a gazdaság mai stabilizálásának és jövőbeni fejlődésének. Mert igaz a már ezerszer elmondott, de mégsem elégszer hangoztatott alaptétel: nem engedhető meg, hogy a költségvetés a már gigászi forráslekötésével rátelepüljön a gazdaságra, minden szabad forrást lekössön, ezzel megbénítsa a gazdasági életet és csírájában elfojtsa a prosperitást. Tehát ma már arról van szó, hogy a pénzpiacra nehezedő költségvetési és államháztartási terheket könnyít eni kell. Egy vállalkozásbarát kormánynak csak ilyen szemléletű költségvetéspolitika jelenthet alternatívát. Hiszen ahogy önök is megbizonyosodtak a beterjesztett költségvetési törvényjavaslat alapján, a kamatfizetési teher rendkívül magas, ez évben 34 mil liárd forinttal tovább nő és a végsőkig ellehetetleníti, determinálja a költségvetéspolitika mozgásterét. E fojtogató helyzetben tehát szükségszerű lépés a hiány mérséklése.
