Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2341 Harmadik tétel: A költségvetés valójában nem is költekezik túl - állítják ezek a programok , hiszen az elsődleges mérleg már majdhogynem szufficites, itt tulajdonképpen csak a kamatterhek növekedése miatt nő a deficit, következésképp nem kell a kiadásokat csökkenteni, hanem valamiféle csodamódszert kell találni a belső államadósság finanszírozására és a kamatok csökkentésére, hangzik a terápia ezekben a programokban. Hogy is van ez? Először is az adatokat illenék ismerni. 1994ben az elsődleges, tehát államadósság nélküli, tőke- és kam attörlesztés nélküli hiánya a költségvetésnek 90 milliárd volt. A jóváhagyott '95ös költségvetésben még mindig 29 milliárd. Mi történik a csomagban? 27 milliárd folyókiadáscsökkentés van, a többi bevételnövelés, tisztelt Ház. Ha ez a csomag megvalósul, v árható hatásait tekintve most jut el oda első ízben - az elmúlt két esztendőben - az államháztartás, hogy az elsődleges egyenleg zéró lesz. Ez még mindig nem biztos. Vajon az előző években felhalmozódott államadósság, amelynek a kamatai valóban nagymértékb en járulnak hozzá ehhez a gyorsan növekvő deficithez, nem függött össze az eredeti túlköltekezéssel? Vajon az előző évek folyó költségvetési hiányának a finanszírozására nem kellett magas kamatozású állampapírokat kibocsátani és azokat most visszatörleszte ni? Tényleg csak a bank- és adóskonszolidáció kötvénykibocsátása okozza az elképesztően magas kamatkiadásokat? Nem, tisztelt Ház. Körülbelül felefele arányban osztoznak a kibocsátott állampapírok és azok kamatnövekedései, a folyó költségvetési többletkiad ások és az állami kötelezettségek, a konszolidációs vagy más célú állami kötelezettségek többletterhei. Következésképp tehát megint hibás az a kiindulópont, amely azt mondja, hogy nincs mit tennünk a folyó kiadások csökkentésével, elég ha nekiesünk ennek a rendkívül magasra duzzadt államadósságnak és kamatainak. Következő tétel: A hazai kereslet szűkítése a gazdaság számára több kárt, mint amennyi előnyt jelent. Először is ismét egy hibás hipotézis. Nem a hazai kereslet általános szűkítéséről van szó, hanem a fogyasztás két elemeinek átmeneti csökkentéséről, miközben a beruházás, az export és a felhalmozás nő. Miért kell általános restrikcióról beszélni, amikor arról nincs szó. Vajon lehete azt csinálni, hogy adott jövedelemtömeg mellett, még finanszírozhat ó külső erőforrások bevonása mellett a végső felhasználás ugyanazon arányai maradjanak. Lehet ezt csinálni? Igen, lehet. Lehet ugyanannyit fogyasztani vagy majdnem ugyanannyit fogyasztani. Lehet, de akkor nem lesz Magyarországon beruházás, akkor nem lesz m odernizáció, akkor nem lesz versenyképességjavulás, akkor nem lesz tartós növekedés és ennek nyomán későbbi életszínvonalbővülés, tisztelt Ház. Hamis tehát az az állítás, hogy egy olyan típusú keresletkorlátozás, amely a végső felhasználás ará nyait javítja a beruházások és felhalmozás javára, a fogyasztás terhére, az ellensége a tartós gazdasági növekedésnek. Éppen fordítva áll a helyzet. Exportfejlesztés állami támogatásból - hangzik el a javaslat, és micsoda dolog az, hogy az egyébként egyikü nk által sem szeretett vámpótlékból származó bevételeket nem osztjuk újra vissza direkt állami exporttámogatásra. Hogy exportvezérelt legyen a gazdasági növekedés és ösztönözni kell a gazdaságban az exportteljesítményeket, ez vitán felül álló tétel. Hogya n lehet ezt megtenni? Sokféleképpen. Tényleg az a módszer, hogy ami bejön a vámpótlékból, azt direkt állami támogatásból adjuk vissza? Mi legyen ennek a direkt állami támogatásnak a módszere? Aze, hogy hivatalok el fogják dönteni, hogy melyik vállalatnál, melyik ágazatban, melyik területen lehet igazán exportképes termelést létrehozni, s adjunk oda milliárdokat. Ez kétségkívül nagyon népszerű dolog, vonzó, a minisztériumok ezt szokták szeretni, tárcaközi bizottságok meg különösen, csak éppen sehova nem vez et. Tudjuk, hogy az ilyen típusú támogatások hova vezetnek. Ezzel együtt kell támogatni az exportot, nemcsak általános közgazdasági eszközökkel, nemcsak devalvációval, nemcsak a hazai piacot védő átmenetileg és valóban nem igazán elegáns eszközként bevezet endő vámpótlékkal. A mezőgazdaságban direkt támogatásokat kell adni. Az exportbővítő beruházásoknál a kamatfeltételekben lehet támogatásokat adni, célszerű támogatásokat adni. Ott is lehetőleg úgy, hogy
