Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2342 piaci alapon bírálják el, hogy mely kapacitásbővítésb ől várható export, és ha már egyszer érettnek ítélték a javasolt tervezetet arra, hogy hitelezni lehessen, ahhoz érdemes kamattámogatást nyújtani. Ennek korlátai vannak. Semmiképpen nem fogadható el egy olyan gondolat, amely a vámpótlék teljes összegét dir ekt állami támogatásra használja fel. Csökkentsük az állam adósságkamatait - hangzik a javaslat, és erre kell istenigazából koncentrálni. Jó javaslat. De vajon hogy lehet ezt megtenni? - ez a nehezebbik kérdés. Vajon járható az az út, amit eleink megtettek '92ben, hogy mesterségesen alacsonyan tartották a jegybanki alapkamatot - jó szándékkal, uraim, én ezt nem vitatom egy pillanatnyilag sem , hogy csökkentsék az inflációs nyomást. Mi lett a következménye? A piaci viszonyoktól elszakított alacsony kamat p illanatok alatt kiütötte a hazai megtakarításokat, pánikszerűen csökkenni kezdtek az eredeti jövedelemtulajdonosok megtakarításai. Sokkal drágábban jutott hozzá a deficitfinanszírozáshoz az államháztartás, mert azok a források, amelyek a megtakarításból re ndelkezésre álltak, csak sokkal magasabb államkötvénykamatok mellett voltak realizálhatók, miközben a gazdaságban egy mesterséges, alacsony kamatszínvonal alakult ki. Utána pánikszerűen ment utána a jegybank és a bankrendszer, rövid távon egy eklektikus ka matszínvonalat kialakítva, és most valóban abnormálisan magas ez a kamatszint. Min múlik a kamatszínvonal csökkentése? Három dolgon, tisztelt Ház. Az egyik, hogy mekkora a deficit. Ha tehát valaki kamatcsökkentést akar elérni, akkor az első lépés, hogy a d eficitet mérsékelje. Fordítva ez nem szokott sikerülni. A második tétel, hogy vajon milyen a hazai összes kereslet. És ha a hazai összes kereslet minden egyes eleme dinamikusan nő, beleértve a béreket, a szociálpolitikai juttatásokat és az államháztartás k iadásait, akkor bizony ez a kamatszínvonal magas fog maradni. Végül a harmadik tényező a bankrendszer állapota. Milyen kockázat mellett hajlandó hiteleket kihelyezni, mennyire biztonságos, mennyire tőkeerős? Ez egy más története ennek az összefüggésnek, de fontos története, hiszen a magyar bankrendszer korszerűsítése is napirenden van. Igaz, hogy lehet kamatokat csökkenteni, ha az állampapírpiacot diverzifikáljuk. Az első lépések megtörténtek. Nem elég, tovább kell folytatni. Célszerű, hogy ne csak a bankr endszeren keresztül lehessen értékesíteni állampapírokat. (11.30) (A jegyzői székekben dr. Kiss Róbert és dr. Trombitás Zoltán foglalnak helyet) Célszerű, hogy ez a 10 százalékos reálkamat, amelyet ma általában realizál az állampapírokat értékesítő szféra, csökkenjen. De nem lehet a dolgot mesterségesen, voluntarista módon, valamiféle kormányzati döntéssel vagy indokolatlan jegybanki lépéssel elintézni. Privatizációs bevételek: Bűn a privatizációs bevételeket az államháztartás javára fordítani - hangzik el innen is, és onnan is. Igaz a tétel akkor, ha ez folyó kiadásokat finanszíroz. De vajon lehete a felhalmozott államadósságot nem másként megtörni, mint szembeállítani vele a még meglévő állami vagyont vagy annak egy részét? Vajon lehete az államadósságot csak folyó jövedelmekből, csak jövedelemcentralizáció útján csökkenteni? S itt már nemcsak a kamatokról, hanem a tőketörlesztésről is szó van. Meggyőződésem, hogy nem. Éppen ezért nem arról van szó, hogy az állam költse el a költségvetésen keresztül a pri vatizációs bevételeket, hanem arról, hogy ezekkel a privatizációs bevételekkel éppen a folyó kiadások csökkentése érdekében mérsékelje az államadósság óriásira duzzadt körét. Ennek pedig megint csak nincs igazán alternatívája. A forrásadót és a minimáladó t állítsuk vissza - hangzik a két zseniális javaslat. Kérem tisztelt Ház, ez a vita ebben a parlamentben már egyszer lefolyt, hosszan nem érdemes felidézni. Mit jelentene a forrásadó visszaállítása? Azt jelentené, hogy amilyen mértékben a betétek nettó hoz ama csökken, nagyjából olyan mértékben kellene betéti kamatemelést végrehajtani. Ha az a kritika igaz szakmailag, hogy kamatszintcsökkenést a forrásadó megszüntetése nem hozott, akkor ennek az ellentettje is igaz, hogy kamatszintemelést fog hozni a forrása dó visszahozása, és ha csak 10 százalék
