Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
2324 sebességgel gázol át a padsorokon attól a tévhittől hajtva, hogy a választójogi törvény eredmények ént kialakult 72 százalékos többség azonos egy 72 százalékos társadalmi támogatottsággal. Nem inkább akkor kellene a parlamentarizmus mélypontjáról beszélni, amikor a hatpárti tárgyalások lassan már csak egy nadrágkoptató tevékenységgé silányulnak, mert hi ába jön létre egy puszilkodó konszenzus az alkotmányozás, a társadalmi szervezetek támogatása vagy a médiatörvény sarkalatos pontjai tekintetében, ha néhány nap múlva felrúgják. Nem inkább az a parlament mélypontja, hogy nem tudunk két alkotmánybírót és né gy ombudsmant választani, mert az ellenzék egyegy jelöltjére "csak" indokolással azonnal "nem" a válasz. El kellene dönteni, hogy a nyers erő vagy a világos értelem a vezérlő szempont, és ha fogcsikorgatással is, de tudomásul kellene venni, hogy ez a kéts égtelenül csak 28 százalékos ellenzék él, létezik, gyakorolja a pluralista parlamenti demokráciában őt megillető jogokat, figyeli és bírálja a kormányt, nem pedig hőbörög és ugrál. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom, úgy érzem, nélkülözött minden sértő s zándékot. Én őszintén nagyrabecsülöm Szekeres Imre frakcióvezető urat. Tudom, hogy egy 22 fős frakció irányítása is nehéz, hát még egy 209esé. Remélem, hogy várható kétperces válasza nem lesz kitérő, hanem jó politikusként legalább annyit elismer, hogy ez a nyilatkozat nem volt szerencsés. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót Szekeres Imre frakcióvezető úrnak. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném elmondani frakci óvezető úr felszólalása kapcsán, hogy a szocialista párt képviselőcsoportja nem fogcsikorgatva, nem a nyers erőre támaszkodva számít az ellenzék alkotmányos feladatának az ellátására, s mindent megtesz a maga eszközeivel, hogy ez valóban így legyen. Az ön által felsorolt konkrét példákról itt egy hosszú vitát folytathatnánk, de jó lenne, hogyha ezeket akkor bonyolítanánk le, amikor majd a Ház konkrétan tárgyalni fogja azokat. Ami a kijelentésemet illeti, nem árt visszaidézni a történést. Múlt hét szerdán az általános vita megkezdése után, amely kedden kezdődött meg, egy ellenzéki képviselőtársunk felállt és ügyrendi kérdésként felvetette az általános vita megállítását. Kiderült a rendkívüli házbizottsági ülésen az ott kiosztott jegyzőkönyvekből, hogy az omin ózus két törvényjavaslatot a kormány átdolgozásra visszakérte, ezért nem indokolt az általános vita megállítása. Ami a mélypontot illeti, ha ez a kijelentés kedden hangzik el az általános vita megkezdésekor mint jogos vagy nem megalapozott aggály, akkor te rmészetesen ezt érdemben kell megvitatni. De egy nap múlva, amikor az általános vita közepén járunk, ilyen ügyrendi kérdést felvetni és a nézők számára azt a helyzetet előállítani, hogy háromnegyed óráig az üres monitort nézzék és katonazenét hallgassanak, az, azt hiszem, tényleg nem a legmegfelelőbb parlamenti működési mód. Kiderült, hogy az általános vita folytatható, kiderült, hogy a kijelentésem egyesek érzékenységét sértette, de fenn kell hogy tartsam: nem javítja a parlament közvéleménybeli megítélésé t az ilyen háromnegyed órás szünetekkel tarkított tevékenység, főleg, ha az indokolatlan. A magunk részéről természetesen mindent megteszünk, hogy az ellenzék éljen alkotmányos és parlamenti jogaival, és remélem, hogy frakcióvezető társam erről meg fog győ ződni. Köszönöm szépen. (10.10)
