Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ASZÓDI ILONA KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ASZÓDI ILONA KATALIN (MSZP):
2304 Felszólalásomat hadd kezdjem azzal, hogy visszanyúlok Szabad György képviselőtársam felszólalásához, aki, úgy tűnik, igen megtermékenyítő gondolatokat mondott el itt nekünk, mert többen reagálunk az elmondott szavaira. Azt mondta, nehezményezi, hogy a kormány keretek közé, egy 170 milliárdos keret közé szorítja a parlamentet. Ezt én úgy értettem, hogy mintegy ultimátumként kezelte a beszédében. Én pedig ezzel kapcsolatosan úgy gondolom, hogy a társad alomban általában, az életben általában korlátokba ütközünk, tele van az életünk korlátokkal, és ezek tulajdonképpen olyan szabályok és olyan törvények, amelyeket nehéz, s nem lenne szabad, nem lenne célszerű áthágni. Ugyanakkor ez természetesen terhes, de amikor arról van szó, hogy egy ország 300 milliárdon felül többet költ, mint amennyit megtermel, ebben az esetben, ha a kormányzat azt mondja, hogy ezt szeretné a felére leszorítani, azt hiszem, belátható, hogy hosszú távon még ez is kevés. S ez még mindi g egy olyan korlát, amit tovább kell korlátoznunk valahogyan, mert az sem tartható, hogy évi 170 milliárd forintot úgy kiadjunk, hogy azt nem kerestük meg. Ezt a 170 milliárdot természetszerűen sok helyről kell összeszedni, hiszen bár lenne olyan része a g azdaságnak, ahonnan egy helyről be lehetne ezt szedni, azonban ez nálunk nem megy, tehát kényszerűen a törvénycsomag eklektikus. A társadalmi élet legkülönbözőbb területéről kell elvonni ezeket a pénzeket. Én ebben nem találok semmi - hogy is mondjam... - felesleges korlátot, sőt inkább azt mondanám, hogy ez szükséges, és tulajdonképpen emiatt vagyunk ma most itt, sőt nemcsak ma, hanem még néhány hétig erről fog folyni a vita, hogy ezt a pénzt honnan és milyen módszerekkel keresse meg, szedje össze az orszá g. Nagyon nehéz döntések sorozata áll előttünk. Nemcsak a kormánypártok előtt, hanem az ellenzék előtt is, én ezt tökéletesen megértem, mert olyan törvényjavaslatról van szó, amely - itt nagyon sokan elmondták már - nagyon nehéz megszorításokat, nagyon neh éz tételeket tartalmaz. Ezeket a tételeket lehet természetesen vitatni, kell vitatni, és módosító javaslatokat kell benyújtani - ellenzéknek és kormánypártnak egyaránt - pontosan azért, hogy ez a törvényjavaslat a lehető leginkább elfogadható legyen. A tár sadalmi reformra azonban - azt hiszem, ebben egyetértünk itt a teremben, és általában a pártok egyetértenek - szükség van és halaszthatatlan. Ez a társadalmi reform átfogó és lényegi intézkedéseket kíván meg több szférában, a gazdaság terén, a szociális sz férában, és az államháztartás egyéb területein is szükség van ezekre az intézkedésekre. Az intézkedések következménye az kell legyen, hogy a gazdaság megélénkül, hogy megtakarításokat tudunk elérni, növekvő bevételekkel tudunk majd számolni, és mindemellet t még arra is szükség lesz, hogy mindezeket az intézkedéseket a lakosság el tudja fogadni. Borzasztó nehéz ezt a három szempontot teljesíteni, és megmondom őszintén, amikor a törvényjavaslatot átnéztem, én magam is úgy éreztem, hogy pá r ponton ez nem sikerült teljesen tökéletesen, ami szintén nem csoda ebben a helyzetben. Egy kis statisztikát készítettem a különböző módosítandó törvényekről, és kiderült számomra az, hogy a törvények hatása elsősorban és túlnyomó többségében a megtakarít ásokat teszi lehetővé, illetve szorgalmazza, illetve a bevételnövekedéseket. (18.20) Persze az előbb elmondottak alapján ez egyáltalán nem csoda, és erre borzasztó nagy szükség van, hanem amit hiányoltam: nem éreztem elég erőteljesnek a törvények gazdaságé lénkítő hatásait, és a választókerületemben gazdasági szakemberekkel beszélve többen kifejtették ezt a kifogásukat. Azt gondolom, hogy a gazdasági törvényeknek feltétlenül le kellene képezni egy gazdasági koncepciót, egy olyan gazdasági koncepciót, ami leh etővé teszi a gazdaság meglódulását, meglendülését, ami a gazdaság egyfajta szerkezetátalakítására utalna, ami működésének elveit átstruktúrálná. Azt gondolom, esetleg szükség lenne arra is, ha ezek a törvényjavaslatok megmutatnák, hogy milyen gazdasági pr ioritások vannak, melyek azok a területek, amelyeket feltétlenül és ebben a szűkös gazdasági helyzetben is fejleszteni kell, és oda több pénzt, több szellemi energiát kell
