Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
2292 hasznosítani a múlt gondolatait. Azt gondolom, így van ez még a közeljövőben vagy a jelenben is, hogy el lehet olvasni. Mindenki, akit érdekel, elolvashatja az itt elhangzottakat. Ezért van szerencsére a televízió és a rádió, az újságírók is a körünkben, hogy tudósítsanak, tájékoztassanak erről a vitáról másokat is. Egyrészt elnézést kér ek, hogy visszaéltem azzal, hogy Szabad György után beszélhettem és reagálhattam. Most valójában már arról beszélnék, amiért szót kértem a mai politikai, illetve törvénytervezetvitán, de általános vitanapon. Ennek a törvényjavaslatnak, amelynek az a címe, hogy "A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosítás" - amelyet sokan vitattak már, hogy helyese ez a cím , a második része az, amely a családi pótlékról, a gyermekgondozási támogatásról, illetve segélyről, a szociális juttatásokról szól, és amiről azt hiszem, talán a legnagyobb érdeklődést váltotta ki, vagy a legtöbb ember kíváncsi arra, hogy valójában mi is van ezek között a sorok között. Kicsit vitatkoznék egy képviselőtársnőmmel, aki nincs itt. Csehák Judit ma fö ltette azt a kérdést, hogy ez egy átmeneti, gyors intézkedéscsomag, vagy pedig az irányát, a politikai irányvonalát fogja most ez a törvénycsomag meghatározni. Nem kérdezett kevesebbet és nem kevesebb a kérdés egyébként, mint az, hogy a szociális juttatáso kat rászorultsági elv alapján vagy alanyi jogon fogjae Magyarországon ez a kormány és a következő kormány adni. Ez egy nagyon fontos gyakorlati kérdés is, még ha elméleti síkon is fogalmazzuk meg. Azt hiszem, az a lépés, ami most ezzel a stabilizációs pro gramcsomaggal megtörtént, az az üzenet, amit megpróbál az emberekhez eljuttatni, a törvénytervezetnek eme fejezetében a legfontosabb, vagy itt íródott le a legfontosabb üzenet. Ez az, hogy rászorultsági elv alapján kell szociális juttatásokat adni. Nagyon bízom benne, hogy a hosszú távú folyamatokban, a hosszabb távra tervezett törvényekben ez az alapkoncepció megmarad. Ha evidenciának tekintjük, hogy a teherbíró képesség alapján adózzunk, progresszíven és sávosan adózzunk, ugyanilyen evidenciának kellene é vek óta lenni, hogy rászorultsági alapon jussunk vagy jussanak szociális juttatásokhoz a rászorulók. Nagyon sokan azt mondják, hogy nem humánus, nem emberséges egyik rendszer sem, amely a rászorultságot megpróbálja felmérni, megpróbálja szabályozni. Így va n, nagyon kevés helyen találtak ki - illetve most már a művelt világban egyre több helyen - olyan megoldást, ami ne lenne a rászorultaknak kellemetlen érzés: be kell vallani a jövedelmüket, kérni kell vagy nyilatkozni kell. Ezért én nagyon örültem annak, h ogy a március 12ei kormánydöntés után a tényleges törvénytervezet egy önbevallásos rendszert biztosított. Tehát mindenki a kifizetőhelyeken, a munkahelyeken, illetve a társadalombiztosítási pénztáraknál kitölt egy ívet, amelyen maga nyilatkozik a jövedelm i helyzetéről. És ha megváltoznak a körülményei - munkanélkülivé válik, a családtagok száma változik, lényegesen módosul a jövedelmi helyzete , akkor kitölthet egy új ívet. Én örülök annak is, hogy szúrópróbaszerűen fogják csak ellenőrizni, ugyan az a koc kázata megvan ennek a rendszernek, hogy olyanok is igénybe veszik majd, akik valójában nem rászorultak. (17.20) Nagyon sokan azt mondják, hogy minden ilyen önbevallás, minden ellenőrzés drága, és mennyivel olcsóbb, ha alanyi jogon mindenkinek járna családi pótlék. Tulajdonképpen valóban minden ellenőrzés drága. Ennek ellenére azt hiszem, ha valamiben van konszenzus itt e Házban, akkor az a feketegazdaság elleni küzdelem, ami nagyon sok pénzt fog felemészteni, adatrendszerének, nyilvántartási rendszerének re ndbehozatalától kezdve az erre hivatott hivatalok szervezetének a felépítéséig. Azt hiszem, mégsem fogjuk hiábavaló befektetésnek tartani. De ugyanígy van ez a személyi jövedelemadóval is. Ott van az APEH, amelynek ellenőrzési funkciói is vannak, és ezt a költséget a társadalom meg akarja, meg akarta és a jövőben is meg akarja tartani azért, hogy az adókat beszedjük, és abban a mértékben szedjük be, ahogy kell. Sokat gondolkoztam azon, ha ellenzéki sorokban ülnék, akkor mit támadnék meg, s bizony akkor a gy ermekgondozási segéllyel és a gyermekgondozási támogatással kapcsolatos elgondolásokat
