Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
2291 UNGÁR KLÁRA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Én élek, vagy visszaélek azzal a lehetőséggel, hogy Szabad György után kap tam szót. Ha nem is a Ház működésével kapcsolatban, de egykét gondolatára reagálnék. Azt hiszem, azzal a nagyon rossz érzéssel szemben, amit ő megfogalmazott - hogy egy vacsorára hívtak meg mindannyiunkat, ahol a konyhában vannak még el sem készült ételek és van már odaégett hús , a helyzet azt hiszem, egy uzsonnára szóló meghívó volt, ahol a salátát készítik, és a vacsora még csak most fog jönni. (Dr. Kónya Imre: A feketeleves. - Derültség.) Tudom, hogy a saláta vegetáriánusoknak nagyobb örömet okoz, min t a több húst, vagy igazából hústevőknek, de ez a vacsora sem fog egyértelmű sikert aratni, ami az uzsonna után jön. Ezt hívjuk most már teljesen elértéktelenedve - vagy a szó, a kifejezés inflálódott - államháztartási reformnak, ami bizony, még előttünk v an, és ezek még csak a kezdeti hívogató, csalogató hangok, amik ebben a törvénycsomagban megfogalmazódtak. Többen föltették azt a kérdést, hogy miért tárgyaljuk így egyben ezt a csomagot, hogyan kapcsolódnak a különböző javaslatok egymáshoz, és valójában m ilyen irányba is mutatnak. Én azt hiszem, nincs olyan része ennek a javaslatnak, amely a ténylegesen szükséges államháztartási reform irányától eltérne. Azt hiszem, amikor pótköltségvetés kapcsolódik egy törvénycsomaghoz, akkor tetszik, nem tetszik, tetsző leges kormánynak kötelessége a pótköltségvetéshez kapcsolódó törvénytervezeteket egyben a Ház elé tenni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy egyszerre lehessen őket tárgyalni. Én értem, hogy nagyon nehéz - hol a közalkalmazottakról, hol a felsőoktatásról, hol a családi pótlékról, hol a csődtörvényről beszélünk - nagyon nehéz tárgyalástechnikát eredményez, nem könnyű nyomon követni. De Szabad Györggyel ellentétben én azt hiszem, az a politikai vita, ami a húsvéti ünnepek előtt szinte egy egész napot biztosított mindannyiunk számára, hogy gazdaságpolitikai nézeteinket vagy azokat az összefoglaló gondolatainkat megfogalmazzuk, amelyek a stabilizációs csomaggal kapcsolatosak lehetnek, ez bizony egy kicsit azt is előidézte, hogy ma az érdeklődés csappant, vagy talán sokan nem akartak ismétlésbe bocsátkozni. Azok a nagyobb ívű gazdaságpolitikai beszédek bizony már elhangzottak két hete, amelyeket talán remélt vagy várt Szabad György. Biztos, nem nagyon szimpatikus, hogy a múltról olyan sokat beszélünk, vagy többen fele mlegetik az elmúlt négy évet is, most már öt évet, de talán Szabad György is emlékszik arra az MDF által kezdeményezett és a szabaddemokratákkal megkötött politikai egyezségre, amely az alkotmány módosításához vezetett '90ben és amely szabályozta a feles, illetve a kétharmados törvények körét. Nem volt olyan párt sem akkor, sem most, amely megkérdőjelezte, hogy a költségvetés egyszerű feles törvény volna, illetve az. Nem volt olyan párt, amelynek számára nem politikai evidencia, hogy a parlamenti többséget adó, a parlamenti többségből kikerülő kormány felelőssége, kötelessége a költségvetést - és így a pótköltségvetést is - az ország elé tárni. Lehet rosszallni, hogy a kormány úgy látja, 170 milliárd forint a hiány. Énszerintem valójában talán inkább 300 mi lliárd, de most ebbe nem érdemes belemenni. De a kormány felelőssége, és elsősorban persze a parlamentnek tartoznak felelősséggel, utána a saját frakcióiknak, hogy milyen pótköltségvetést, illetve költségvetést nyújtanak be a Ház elé. (Dr. Kis Gyula József : És milyen sűrűn.) Sajnos, ilyen sűrűn volt rá szükség. A 170 milliárd forint szükségességéről el lehet gondolkodni, de ezt egy diktátumnak vagy a demokrácia elleni lépésnek tekinteni azt hiszem, egy kis túlzás. Amikor Szabad György azt mondja, hogy nagyo n kevesen ülünk itt a Ház üléstermében, soraiban, akkor engem borzasztó mód megnyugtat, hogy a gyorsírók dolgoznak, a jegyzőkönyvek elkészülnek. És ahogy módunkban van a XIX. század nagy gondolkodóinak és nagy politikusainak gondolatait fölhasználni, olvas ni, úgy - és itt nem véletlenül említem a XIX. századot, hiszen Szabad György híres professzor, aki nagyon járatos ebben a korban , szerencsére az írásbeliség miatt tudjuk