Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
2244 Nobeldíjra, mert a világon mindenhol ezzel kínlódnak, de megoldani sehol sem tudták. Tehát az az állítás, hogy a rászorul tság elve kisebb hibákat rejt, mint bármely más csoportosítás szerint történő juttatás, ez egyszerűen a szakma felháborodását váltotta ki, hogy finoman fogalmazzak. A másik állítás, amellyel vitatkozni kívánok, az az, hogy a változásra azért van szükség, m ert túlfogyaszt a magyar társadalom. Hogy Horn Gyula miniszterelnököt idézzem, aki a davosi konferencián tegnap azt nyilatkozta, hogy ezzel a jóléti átalakítással ugyebár az utolsó államszocialista csökevényt is felszámoljuk, ez egy lakonikus és rá jellemz ően dupla fedelű megállapítás, mert két üzenete van. Egy, hogy az államszocializmus jólétet teremtett, gondoskodott a polgárairól, ez szól a baloldalnak; szól ugyanakkor a jobboldalnak, nevezetesen a davosi konferenciának, hogy ha ezt felszámoljuk, akkor m i egy kapitalizmust fogunk valóban megvalósítani, minden szociális csökevény nélkül. Ugyanezt sokkal frappánsabban persze már megfogalmazta, hogy ami van, az egy koraszülött jóléti állam. Az én véleményem szerint ez egy halva született vadkapitalizmus. De a koraszülött jóléti állam szlogenje annyira elterjedt, hogy egyszerűen tudomásul vette a magyar kormány, amikor a Világbankkal, illetve a Nemzetközi Valutaalappal leült tárgyalni március 13án, előfeltételezéseiket már március 12én elfogadta. Nem tudom e lképzelni, hogy ne lennének olyan szakértői, akik tudnák, hogy ez az előfeltételezés nem felel meg a valóságnak. Nem tudom feltételezni, hogy elhiggyék: a magyar jóléti kiadások a GDP 30 százalékát jelentik, és ennél csak Svédország költ többet. Ugyanis az OECD statisztikai rendszere és a magyar statisztikai rendszer a lakossági fogyasztást, s ezen belül a társadalmi jövedelmeket, a jóléti kiadásokat egészen másként tartalmazzák. Ott, Nyugaton nem számít bele a nyugdíj - nálunk igen. Ott, Nyugaton nem számí t bele, csak a pénzbeni társadalmi juttatás, a természetbeni nem - nálunk igen. Ezzel, ha mindezt korrigáljuk, akkor nem 29,8, hanem csak 8,6 százalék jön ki ezekre a kiadásokra, tehát alapvetően elfogadhatatlan az előfeltételezés. 8,6 oly kevés, hogy a ho zzánk képest alig magasabb GDPvel rendelkező Portugália vagy Görögország is ennél 10 százalékponttal többet fordít erre! A látszat, hogy miért magas, az ráadásul még egy dolog miatt is furcsán alakult. Egyszerűen azért, mert a munkabérek alacsonyak. Ahol magasak a munkabérek, ott kevesebb társadalmi juttatással is fönn lehet tartani a társadalom működőképességét. Például a szentgotthárdi gyárban - szintén kormányanyagból idézem - 4,27 márka az órabér, az ugyanazon a gépen ugyanazt a munkát és ugyanolyan te ljesítményt nyújtó német munkás az Opel német gyárában ennek tízszeresét kapja, 42 márkát keres. Ha tízszer kevesebb a munkabér, akkor szükségszerűen úgy jelentkezik a magasabb szociális ráfordítás, hogy a munkabérhez viszonyítva nagyobb az aránya. Ha a mu nkabér magasabb lenne, rögtön kevesebb lenne a tbelvonás, mert elég lenne rá, rögtön kisebb lenne ez az aránykülönbség - tehát abban a pillanatban vitatható lenne mindaz, amit állítottak. A következő, amivel vitatkoznék: azt hallottuk már itt is, éppen az előbb, hogy a társadalmi igazságosság azt kívánja, hogy a szegényebbek többet kapjanak mind a családi, a gyerek, mind az egészségügyi juttatásokból, támogatásokból. Nagyon tetszetős érv, és az első pillanatban igaznak is tűnik. Csak itt nem adunk, hanem elveszünk! S amit elveszünk, azt nem adjuk oda a szegényeknek - hogy hova megy, arról majd a végén szeretnék beszélni. Ha elveszek, akkor látni kell azt, hogy a legmagasabb jövedelmű felső tized összjövedelméből 2 ezrelék az anyasági és családi támogatások összege. 2 ezreléket veszek el tőlük! A közepes jövedelműeknél ez 2 százalék. Tehát tízszer többet veszek el az alacsonyabb, közepes jövedelműektől, mint a magasabb jövedelműektől. Látni kell, hogy nem 80 százalék fogja kapni a családi pótlékot és a hozzá kapcsolt rengeteg egyéb családtámogatást, mert a vitatható létminimumszámítások és az ÚJCSAKÖ - az újpesti családsegítő egylet - tegnap újra megjelent társadalmi minimumszámítása szerint egy négyfős, kétgyerekes családnál 68 000 forint a társadalmi minim um. A KSH szerint a létminimum, ami a minimális biológiai szükségletet jelenti csak, a minimális táplálkozást, az életben maradáshoz szükségest, a lakást - minőségről nem esik szó - és a ruházkodást, aszerint is körülbelül 50 000 forint körül van, ahol mos t mi meghúzzuk a határt.
