Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - LÁNYI ZSOLT, az FKGP
2231 Most kérdezem én, hogy ez kinek jó. Aki ismeri a magyar gazdaság struktúráját, az nagyon jól tudja, hogy Magyarországon - itt az előbb szó volt a nemzeti ipar védelméről - gyakorlatilag az új érték előállításánál általában az importhányad 50 százalék fölött van. Ma Magyarországon inkább összeszerelgetünk, nemigen gyártunk. Az a gyártókapacitás, amely tudott valamit termelni, már nem létezik. Ennek következtében az van, hogy behozzuk az alkatrészeket és összeszereljük a termékeket. Tehát egy 60 százalékos importhányaddal működő, úgynevezett nemzeti új érték termelésnél egy forintleértékelés nem valószínű, hogy olyan nagy előny ökkel jár. Továbbá a könnyűiparban, nem túlzok, ha 90 százalékot mondok, bérmunkát végez ez az ország. Mégpedig úgy végzi a bérmunkát, hogy az olasz behozza a gombot, az anyagot, a cérnát, odaadja a varrónőknek, s azt mondja, fizetek 100 forintot egy ing m egvarrásáért, mert akkor egy dollárt fizettem, mondja, mert egy dollárban állapodtunk meg, de forintban fizetünk. Abban a pillanatban, amikor a forintot leértékeljük, akkor az olasz csak 70 centet fog fizetni egy ingért, mert az 100 forint. Ez mennyire has znos a gazdaságunknak, ezt nem tudom, ezt a pénzügyi szakértők biztosan el tudják mondani, miért jó ez... Idetartozik, és én ezt a legfontosabbnak tartanám, hogy gyakorlatilag nagyon furcsa összeesések vannak. Itt az előbb ugyan a szocialista képviselőtárs am egyértelműen, kicsit körmönfontan, de bebizonyította, hogy bizony minket az IMF irányít. Ő a következőképpen mondta: hát nem úgy van, mert azt nem kötelező megtenni. Ő csak ajánlja, de nagyon ajánlja, mert ha nem, akkor egy fillért sem kapunk, márpedig ha nem kapunk egy fillért se, akkor készen vagyunk! Ennek következtében ez egy elég furcsa dolog, de ezt így mondta el. Nem beszélve arról, hogy a dátumok összeesése is elég furcsa, mert mondjuk, március 12én, azt hiszem, akkor született ez a szomorú vasá rnapi csomagterv, amely megdöbbentette az egész világot, de Magyarországot aztán végképp, a lakosságot különösen... (Derültség.) .., másnap érkezett ide a tárgyalódelegátusa ennek az IMFnek, és valószínűleg valamit kellett mutatni ahhoz, hogy hát tessék, m i mindent megtettünk! Na most jó, rendben van, megértem, megszorító intézkedéseket kell tenni, mondja a kormány, és a szokás szerint előveszi azt, hogy mindent megadóztat - talán a bajuszt nem adóztatja meg, mert a pénzügyminiszter úrnak is nagyon szép nag y bajusza van, de azonkívül a világon mindenért adót kell itt fizetni , illetéket növelünk, vámot növelünk - előbb céloztam arra, hogy mekkora importhányaddal dolgozó gazdaságnál - stb. stb. És még van talán egy dolog, amivel egyetértek az államháztartási reformon belül, hogy a minisztériumok, ezek a régi szocialista nagy kútfejek nem fogynak, hanem gyarapodnak. Egy mellékmondatot mondok: ha a kárpótlás helyett reprivatizáció van, akkor nem volna tízezer ember ma a Földművelésügyi Minisztériumban foglalkoz tatva. Nem volna annyi ilyen rendezőbizottság, olyan rendezőbizottság és a többi. (11.00) (A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor és Sasvári Szilárd foglalja el.) Gyakorlatilag egész egyszerűen és közérthetően: nincs iparunk, de van ipari minisztériumunk, nin cs egészségügyi ellátásunk, de van egészségügyi minisztériumunk, nincs oktatásunk, bezárják az iskolákat, de van oktatásügyi minisztériumunk. Tehát gyakorlatilag azzal nagyon egyetértek, hogy ott lehetne valamit csökkenteni a létszámokon, a régi szocialist a felépítményt le kellene bontani. Ma már nincs tervgazdaság, hagyni kellene működni a gazdaságot a saját törvényei szerint, ugyanígy az oktatást, a művelést, az egészségügyet. Egy példa az átkos Horthyrendszerből: az egészségügyet a Belügyminisztériumban egy szociális osztály csinálta tíz fővel - nem tudom, ma hány százan vannak az egészségügyi minisztériumban - és legalább úgy elműködött ez az egészségügyi ellátás, mint ma, igaz volt OTI, MABI, OTBA stb. Ma is efelé törekszünk, de gyakorlatilag megmaradt ak a hatalmas nagy szocialista felépítmények, és ha 1020 embert elbocsátanak, nagy probléma van, azonban az ipar, az egészségügy, az oktatás, minden igen alacsony színvonalon működik. Ezek után is azt mondom, hogy a magyar emberek, a magyar társadalom meg értő, a magyar társadalom megérti a problémákat, megérti a nehézségeket és az emberek felsorakoznak. De itt meg
