Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 25 (75. szám) - A privatizációs folyamatok és az állami vagyonkezelés jogszerűségét veszélyeztető visszaélések feltárását, a korrupcióellenes fellépést elősegítő országgyűlési eseti bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KRISTÓF ISTVÁN előterjesztő: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KRISTÓF ISTVÁN előterjesztő: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
2206 akkor azt hiszem, valamennyi párt - de a Szabad Demokraták Szövetsége biztosan - támogatni fogja a javaslatot, ha ezek az észrevételeink figyelembevételre kerülnek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Kristóf István tapsol .) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Meg kell kérdeznem Kristóf képviselőtársamat: a taps arra vonatkozik, hogy visszavonja a javaslatát? Mert akkor esetleg megspórolunk néhány hozzászólást. DR. KRISTÓF ISTVÁN előterjesztő : Nem erre vonatkozik, elnök úr, hiszen a vi ta hevében nyilvánvalóan nem volt alkalmam minden érvet a kellő súllyal és kellő mértékben mérlegelni. De azt hiszem, a Házszabály szerint a javaslat átdolgozásra való visszakérésére egy későbbi stádiumban is lehetőségem lesz. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : A köv etkező héten. DR. KRISTÓF ISTVÁN előterjesztő : Igen. Az egy hét elég hosszú idő, ez alatt meg lehet fontolni az elhangzott javaslatokat. S azt valóban tartom, amit az expozéban mondtam, hogy amelyeket megfontolásra érdemesnek tartok, va gy amelyek olyan súlyúak, hogy megfontolásra érdemesek, azokat kész vagyok majd támogatni. De jelen pillanatban még nem vonom vissza a javaslatomat. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Akkor szólásra következik Kapronczi Mihály képviselőtársunk, függe tlen, őt követi Bogárdi Zoltán képviselőtársunk. (Bogárdi Zoltán: Visszalépek!) Bogárdi képviselő úr visszalépett. Kapronczi képviselő úr idejött - a helyéről is beszélhetett volna, de ahogy tetszik... KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Tisztelt Elnök Úr! Tiszt elt Ház! Az államosítás és a privatizáció egymást váltogató tevékenysége hosszú múltra tekinthet vissza. Az utóbbi ötven évben szélesedtek ki Európa- és Amerikaszerte a viták abban a kérdésben, hogy milyen mértékben indokolt az állam részvétele a gazdaság ban. A nyugati piacgazdaságok az utóbbi ötven évben - időnként pártpolitikai nyomásokra is - rendszeresen felülvizsgálják ebben a kérdésben az álláspontjukat. Emlékezetes a franciaországi példa, ahol 1981től a hatalomra került szocialista kormány államosí tásokat határozott el, majd 1986ban a győztes jobboldal 65 állami vállalatot rendelt el privatizálni. (21.20) Angliában is hasonló volt a helyzet. Itt a munkáspárti kormányok szokása volt az államosítás, majd 1979től a hatalomra került konzervatívok egy évtizeden keresztül mintegy hatvan vállalatot privatizáltak. Hazánkban az államosítást a Rákosirendszer hajtotta végre, és ezt követően évtizedekig eretneknek számított az, aki gondolatban is szóba merte volna hozni az államosított vagyonnak ismét magánké zbe adását. 1988 előtt Magyarországon a privatizáció tiltott téma volt. 1988 nyarán Grósz Károly, az akkori pártfőtitkár az Egyesült Államokban - ezt úgy jegyezte meg a történelem, hogy "az amerikai nagynéni látogatása" - említette meg érdeklődő üzletember ek előtt, hogy sor kerülhet mintegy ötven magyar nagyvállalat eladására a külföldieknek. A hazai szaksajtó találgatni kezdett, és arra a megállapításra jutott: Grósz Károly bejelentésének nyilvánvaló értelme csak az lehet, hogy a befolyó dollárbevételt rög tön visszafizethessük a külföldieknek, és ezzel is csökkentsük Magyarország külföldi adósságállományát. 1989. január 1jén lépett hatályba a gazdasági társaságokról szóló törvény. Ez lehetővé tette új gazdasági társaságok megalapítását úgy, hogy azokba az állami vállalatok vagyonát is be lehetett vinni. A szabályozás hiányossága számtalan visszaélés forrásának bizonyult. A vagyonértékelés
