Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 25 (75. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A büntetőjogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2180 Az előterjesztésben nagy jelentőségűnek tartom, és az egyéni megelőzés nevelés szempontjából is jelentős, hogy a bűncselekményt elkövető fiatalkorúval szemben mód nyílik a vádemelés elhalasztására, t ermészetesen a pártfogófelügyelet egyidejű alkalmazásával. A javaslat a próbaidő tartamát egy évtől két évig terjedhetőnek adja meg. Szükségtelennek tartom a korábbi és jelenleg hatályos jogszabály szerinti maximum egyéves próbaidő módosítását, a két év p róbaidő kiszabásának megengedhetőségét. Álláspontom szerint köztudomású, hogy a fiatalkorú fiatal korából adódóan könnyelmű, meggondolatlan, esetleg a tetteinek következményeit kellően nem mérlegelő személyiség. A fiatalkorúval szemben mindezért nem szüksé ges a törvény teljes súlyával lesújtani, helyzetét, személyiségét messzemenő humánummal, emberközelségből kell megítélni. (19.00) (A jegyzői székben Sasvári Szilárdot dr. Kávássy Sándor, dr. Kiss Róbertet Nahimi Péter váltja fel.) A hatá lyos rendelkezés szerinti egy év próbaidő álláspontom szerint kellő visszatartó erővel bír, ugyanakkor a hosszabb, alkalmasint kétéves próbaidő súlyosan nehezíti a fiatalkorú társadalomba való beilleszkedését, alkalmasint pályaválasztását, életútjának első lépéseit is, és ezen traumás helyzet egy életre szólóan tönkreteheti a fiatalkorú személyiségét. A javaslat szerint a 19. életévét betöltött fiatalkorút a javítóintézetből el kell bocsátani, viszont nem szabad lehetetlenné tenni - hogyha úgy kívánja a fia talkorú , hogy az intézetben folyamatban lévő tanulmányait intézeti oktatási helyén befejezze. A társadalomnak nem szabad lehetetlenné tenni a fiatalkorút, elég baj az a számára, amikor az intézeti elbocsátást követően - az esetek nagyobb részében - telje sen légüres térbe kerül, mert a szabad életben senki sem várja és a hivatalos támogatókon túlmenően anyagilag senkire sem számíthat. Tehát ma már a fiatalkorúban megvan az az igény, hogy tanuljon, szakképesítésre törekedjen. Ezen maga szabta feladat befeje zésének lehetőségét a társadalomnak megtagadni nem szabad. Természetesen mindezt akként kell szabályozni, hogy a tanuló az intézetben csak tanulás céljából, tanítási időben tartózkodhat. A javaslat a javítóintézeti nevelés és a szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként a szabadságvesztést rendeli végrehajtani. Álláspontom szerint ez fiatalkorú esetében rendkívül szigorú szemléletet jelez, vizsgálandó, hogy erre szükség vane. Amennyiben a két büntetési nem találkozásáról van szó és azt összbüntet ésbe kell foglalni, úgy az kell legyen a megoldás, hogy a javítóintézet időtartama változatlan maradjon, míg a szabadságvesztés időtartamát csökkenteni szükséges. A javaslat 12. §a az eljáró bíróságokat "fiatalkorúak bírósága" címmel illeti. Ezen megnevez és módosulását szükségtelennek tartom, elegendőnek látnám, miként az a hatályos rendelkezésekben is van, hogy az eljáró bíróságot a jövőben is "a fiatalkorúak ügyében eljáró bírói tanács" megnevezéssel illessék. A "fiatalkorúak bírósága" megnevezés minden bizonnyal mindenkiben egy külön bíróság létét fogja vélelmezni, miként az a múltban a katonai bíróság vonatkozásában is fennállt. A katonai bíróságok vonatkozásában is akként született a ma hatályos rendelkezés, hogy a megfelelő megyei bíróság katonai taná csa jár el, ezért megfelelőnek tartom a hasonló megfogalmazást a jelen törvénytervezetben, nevezetesen: a kerületi vagy városi bíróságok fiatalkorúak bírói tanácsa ítélkezzék a fiatalok ügyében. Indítványozom a törvényjavaslat elfogadásakor az azonnali hat álybalépés kimondását, illetve rendelkezéseinek azonnali alkalmazását, mert szükségtelennek tartom a javaslat szerinti kihirdetést követő három hónapra tenni a hatálybalépés időpontját. A fiatalkorúak vonatkozásában az idő gyorsabban telik, a változás a fi atalkorú életében, személyiségében fejlődésének megfelelően gyorsabb, ezért ügyében mindent soron kívül és azonnal meg kell tenni; a társadalom mentse meg, ami még megmenthető.
