Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 25 (75. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
2075 Ilyen magas hiányfinanszírozás a vállalkozásokkal szemben olyan mértékű kiszorító hatást jelent, amely mindenféleképpen ellentmond a gazdasági növekedés és a stabilizáció céljainak. A már ma is tapasztalható tőkehiány olyan mértékben felerősödött, hog y a gazdasági helyzet megszilárdulására tett intézkedéseket adott esetben csírájában megfojtaná. Ezek a folyamatok szemmel láthatóan nem vezetnek az elindult növekedés mellett javuló egyensúlyra, ezért nagy a veszélye annak, hogy folytatódik az előző két é vben tapasztalt tendencia. A 1995re jóváhagyott gazdasági és pénzügyi program alapján a belföldi felhasználás csökkenését kell elérni. Ezenközben mégsem érvényesül kellő késztetés az exportteljesítmények és az importtal versenyző hazai termelés növelésére , és így bizonytalan az, hogy - az előző két évivel ellentétben - a külkereskedelemben kialakule s mekkora lesz az ütemkülönbség az export javára. Stabilizációs lépések nélkül azzal is számolnunk kellene, hogy a folyó fizetési mérleg passzívuma két év ala tt további hathétmilliárd dollárral emelkedhetne. A működőtőkének a hiányt kiegyenlítő mértékű beáramlásával reálisan még a privatizáció felgyorsulása esetén sem számolhatunk, és ez a fizetési mérleg hiányát ha fele részben fedezné is, akkor is körülbelül háromnégymilliárd dollárral tovább növekedhetne az eladósódásunk vagy/és csökkennének a devizatartalékaink. Az így kialakuló labilis egyensúlyi helyzetben 1996ra már jelentősen megnőhetnének adósságmenedzselési nehézségeink. Ez a törékeny egyensúlyi hel yzet egyúttal várhatóan azzal is járna, hogy a kormány által bejelentett menetrendtől eltérően, adott esetben egyre sűrűbb és jelentősebb mértékű árfolyamkiigazító lépésekre lenne szükség, és így az 1995 első félévére számításba vett magasabb áremelkedés nem maradna átmeneti, az infláció gyorsulása jövőre is folytatódna. Egy több évig tartó növekvő inflációs trendet azonban később nyilvánvalóan még nehezebb megfordítani. Ha a fizetési mérleg, illetőleg az államháztartás kirajzolódó hiányának mérséklése érd ekében most nem történne kormányzati beavatkozás, akkor a monetáris politika eszközrendszerét kellene esetleg tovább szigorítani. A megtakarítások növelésére, a pénz szűkítésére irányuló szándékok érvényesítése rákényszerítené a Magyar Nemzeti Bankot arra, hogy tovább növelje a bankok tartalékrátáját, ezenközben a betéti és a hitelkamatok közötti rés is növekedne, illetve a kamatszínvonal önmagában is. Ez tovább emelné magának a költségvetésnek a kamatterheit is, ami előbbutóbb tovább visszavetné a beruház ásokat és így a növekedést is. Az adott helyzetben azonban a jegybank által alkalmazható monetáris eszközök már nem elégségesek az eredeti célok teljesítéséhez. A vállalkozások nagy része ugyanis egyre magasabb kamatok mellett is folytatja a hitelfelvételt - részben kényszerből, részben pedig eleve számol a kamat költségeinek továbbhárításával. Ezenkívül aki teheti - s a jó vállalatok egyre nagyobb része ezt megteheti - a rendelkezésre álló alacsonyabb kamatozású devizahiteleket veszi igénybe, akár a belföl di bankrendszerből, akár a külföldi bankoktól. Végül tehát az a következtetés vonható le: ha most nem cselekednénk, akkor a már beindult folyamatok legkésőbb 1996 közepén mindenképpen kikényszerítenék a stabilizációt célzó intézkedéseket, ráadásul nyilvánv alóan a jelenleginél sokkal súlyosabb induló helyzetből. A kormány által javasolt intézkedéscsomag elsősorban a külső és a belső egyensúlyi helyzet javítását célozza. A korábban alkalmazott módszerek zömével ellentétben azonban nem szorítja vissza a vállal kozások reálisnak tekinthető növekedési lehetőségeit. A növekedésnek tehát a vállalkozói szféra javára történő jövedelemátcsoportosításra kíván helyet teremteni. A kialakult helyzetben a költségvetés növekvő hitelfelvétele mellett a lakosság éves megtakar ítása már nem tudja egyidejűleg fedezni a vállalkozások hiteligényeit. Ez csak külföldi források bevonásával válna újra lehetségessé. A továbbiakban már nincs mód a külföldi források
