Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2034 A 28. § vonatkozásában megfontolandó az előzetes tájékoztatás kötelezővé tétele is. A hirdetményre vonatkozó szabályozás túlságosan kazuisztikus; nem ebben a törvényben, hanem alacsonyabb szintű jogszabályban kell ilyen szabá lyokat, rendelkezéseket közreadni - ez a 29. §ra vonatkozik. A 30. § (2) bekezdés utolsó mondata a külföldi pályázókat diszkriminálja, mert ha a külföldi hirdetmény eltér a magyartól vagy annak ellentmond, a magyar nyelvű hirdetmény az irányadó - tudniill ik az esélyegyenlőség tekintetében itt másként kell szabályozni. A tervezet ide vonatkozóan nem rendezi megfelelően a hazai ipar védelmét, sőt, lehetővé teszi a gyengélkedő hazai és a fejlett külföldi ipar versenyeztetését. Csak a törvény indoklásából tudj uk meg, hogy 2004től a külföldi ajánlattevőknek már nemzeti elbánást kell biztosítani. Pillanatnyilag nem érzékelhetők azok a gazdasági és jogi garanciák, amelyek 2004ig, majd azt követően, a hazai ipar piaci helyzetének védelmét garantálják. A 35. § von atkozásában ez egy sajátos szövegezés: az ajánlatkérő feltételeket határozhat meg akkor is, ha ezt a törvény nem teszi kötelezővé. Itt átgondolásra van szükség, mert úgy ítélem meg, hogy fogalmi zavar van ezen rendelkezés körül is. A 38. § (3) bekezdés ala pján a szöveg szerkesztőjének figyelmét nyilvánvalóan fel kell hívnom, mert elég sok elírás van, különösen ebben a bekezdésben, de magában a 38. §ban is. "Az ajánlatkérőnek úgy kell megadni a tájékoztatást, hogy egyes ajánlattevőket ne kezdeményezzen." Ne m értékelhető ez a szövegrész, itt tehát feltétlenül javításra szorul. A 41. § az ajánlati biztosítékról rendelkezik. Az (1) bekezdés utolsó mondata szerint az ajánlattevőnek igazolnia kell, hogy a biztosítékot az ajánlattevő rendelkezésére bocsátotta. Nem annak kell tehát igazolnia, aki kapta, hanem annak, aki adta - de aki megkapta azt az ajánlatkérést, igazolást kér attól, akitől a biztosítékot átvette. Nyilván ezt a fogalmazást is át kell értékelni, mert így a törvény szövegezésében hiba van. A 42. § re ndelkezései nem egyértelműek, mert itt még nem lehet szó ajánlattevőről. Ezek lényegében fogalmi dolgok, tisztázandók. Ugyanígy vonatkozik a 47. § (2) bekezdésére: az ajánlatkérő egyoldalúan dönti el, hogy mikor hosszabbítja meg az ajánlattételi határidőt. Ez lényegében egy indokolatlan hatalmasságot jelent az egyik oldalon. A 48. §ból úgy tűnik ki, hogy az ajánlati felhívás módosításának szabályozása túlzottan liberális. Ebben a körben szigorúbb rendelkezés lenne indokolt, mint általában a polgári jog ide vonatkozó részében. Az 50. § (2) bekezdése az érvénytelen ajánlatokról szól. Alapvető jogi kultúra hiányát jelzi a jogalkotó részéről az érvénytelenség sajátos jogi értelmezése, mert érvénytelennek tekinti az elkésett és a hibás ajánlatot is. Itt azonban nem érvénytelenségről van szó, hanem arról, hogy az ajánlat a felsoroltak miatt nem értékelhető vagy - mint ahogy az 1934. évi rendelkezés kimondta - figyelembe nem vehető. Erre felhívnám az előkészítő szíves figyelmét. A verseny tisztasága miatt célszerű lett volna meghatározni az odaítélés általános elveit - mint ahogyan az az 1934. évi rendeletben volt, "realitás és olcsóság" megjelöléssel. Ez az 55. § vonatkozásában áll fenn. Utalnék még a VIII. és IX. fejezetre: a visszaélések lehetősége miatt pontosab b szabályozást igényelne e fejezetek körében a 66. § (2) bekezdése, valamint a 67. § (2) bekezdése. A negyedik rész címében említi a törvény előkészítője a teljesítést, de elmulasztja annak szabályozását. Még talán a 85. §ban meghatározott bírság összegér e vonatkozóan átgondolást igényel ez a szakasz: elvárhatóe kellő visszatartó hatás ilyen bírságoktól? Köszönöm szépen.
