Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 24 (74. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvény hatálybalépéséig szükséges egyes rendelkezésekről, valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról rendelkező 1994. évi CIII. törvény módo... - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2028 DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm, elnö k asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Aki hallja, adja át képviselőtársainak és a kórházakban dolgozó orvosoknak, nővéreknek, amit most mondani kívánok. Adják át talán a Pénzügyminisztérium igen tisztelt képviselőjének is, hiszen ez a tétel, elsősorban pénzügyi tétel és most nem hallhatja, amit mondok. Az egész Ház - nemcsak, akik jelen vannak - súlyos mulasztásban van, súlyos tévedés áldozata akkor, amikor tavaly decemberben úgy döntött, hogy miután az idei évre nincs az egészségü gynek működési költsége, nincs társadalombiztosítási költségvetés, átmenetileg rövid néhány hétre elfogadja azt, hogy a tavalyi költségvetés szerint finanszírozzák az egészségügy működtetését. A súlyos tévedés az volt, hogy csak néhány hétre gondoltunk. Az óta eltelt egy negyedév, és a társadalombiztosításnak még mindig nincs költségvetése, pedig az egészségügy finanszírozását ennek kellene fedeznie. Ez az állapot azt jelenti, hogy ma a kórházaink és az intézményeink nominálisan - forintra, fillérre - a tava lyi összegből kénytelenek gazdálkodni. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy az egészségügyre fordítható társadalmi összkiadások másik nagy hányada: a beruházási és fejlesztési költségek még névértéken is csökkentek a tavalyi évhez képest. Az idei költségvetés m ég csak másfél milliárddal faragta le a tárca költségvetését, a most megismert pótköltségvetés már 20 milliárdot vesz el az egészségügytől; 20 milliárdot egyedül és példátlan módon, hiszen utána már csak a művelődésügyi tárca következik háromegésznéhány m illiárddal, a többiek mind kisebb elvonásban részesülnek. Tehát mind a beruházási, mind a fejlesztési, mind a működési költségek a tavalyi, illetve annál kisebb összegben jutnak el az egészségügyhöz. Naponta lehet olvasni kórházcsődökről, naponta lehet olv asni arról, hogy működésképtelenné válik az egészségügy. Gondolják meg, februárban 35 százalék volt az infláció - a tavalyi februárhoz képest , s gondolják meg, hogy az egészségügyben a forintleértékelés és az importvám azt jelenti, hogy ennek a kétszeres e az infláció, hiszen a műszerek és a gyógyszerek nagy része importból származik. Gondolják meg, hogy egy olyan kórházban, ahol a tavalyi pénzből kell a 70 százalékkal magasabb költségeket fizetni, mi marad a betegek tényleges gyógyítására. Én orvos voltam 28 évig, most már kezdem sajnálni, hogy nem maradtam ott a betegek mellett, mert még mindig jobb volt, mint ezt átélni. Nem kívánhatom, hogy önök is átérezzék azt az állapotot, amikor két légzésbénult beteg között kell dönteni, hogy az egyetlen működő lél egeztetőgépet ki kapja. De ha nem orvos, akkor is minden képviselő felelős ebben a Házban ezért az állapotért. Felelős az a kormány, amelyik nem terjesztette be a társadalombiztosítás idei költségvetését mind a mai napig. Törvényeink szerint a társadalombi ztosítás, tehát a nyugdíj- és az egészségbiztosítás költségvetését az önkormányzatok készítik el és a jogalkotás rendjének megfelelően az Országgyűlés hagyja jóvá. Az önkormányzatok tavaly novemberre elkészítették a költségvetésüket, az Országgyűlés nem ha gyhatta jóvá, mert a kormány csak január végén terjesztette be, majd visszavonta. Visszavonta, elvonva ezzel a Háznak azt a jogát, hogy elfogadja vagy módosítsa a társadalombiztosítási költségvetést. Nem lehet azt az állapotot jogszerűnek tekinteni, hogy a törvényben előírt költségvetéskészítés jogát a kormány magához vonja, hogy megakadályozza a parlamenti vitát azzal, hogy nem kerül elénk költségvetés. Nem lehet elfogadni azt az állapotot, hogy ezért majd fél éven keresztül a tavalyi költségvetés működjék , és nem lehet elfogadni azt a magatartást, hogy ennek a tűrhetetlen helyzetnek az orvoslására az Országgyűlés szociális bizottságának jelentős kormánypárti többsége mint képviselő legyen kénytelen orvoslást találni. Ez a CsehákSzolnokiféle javaslat, ame ly azt mondja, hogy 10 százalékkal növeljük a tavalyi összegeket. A már előttünk lévő és megismert költségvetés 15,7 százalékot emelt - mondom, az infláció az egészségügyben 60 százalék körül van , a beterjesztett, majd visszavont 15,7 is messze elmarad a z inflációtól. Éppen ezért a kormánypártok 10 százalékos javaslata, noha igen tisztességes és a
