Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Dasdordzsin Demberelceren, a Mongol Köztársaság főbírája és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
1934 Négy éven keresztül hallgattuk a kormány szociális érzéketlenségéről szóló kórust nap mint nap. Szíveskedjenek egyszer már értelmezni ezt a fogalmat az elmúlt négy évre vonatkozólag! De nézz ük a másikat: miért nem lépett a kormány korábban, határozottabban? Nekem van egy másik emlékem is, uraim: ez a szórólap. Szeretném, ha önök is emlékeznének rá. 1990 októberében... (Közbeszólás: Taxisblokád!) .., egyetlen benzináremelés után, az SZDSZ orszá ggyűlési képviselői a taxisblokádon követelték a kormány lemondását. "Öthónapos fennállása alatt a kormány bebizonyította, hogy nem tud mit kezdeni gazdaságunk mélyülő válságával." Uraim, öt hónap! Most nyolcnál tartunk! (Közbeszólás a jobb oldalról: Így v an! - Taps a jobb oldalon.) "Az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát megszerezni képes kormányra van szüksége" - mondja ezt a szabaddemokraták parlamenti pártja '90ben, egyetlen benzináremelés után. És most: konstruktivitást emleget az ellenzéktől, megértést a társadalomtól; némi ellentmondás azért itt is található. Uraim, gondolkodtake már azon, ha önök nem így reagálnak az egyetlen áremelés utáni társadalmi reakcióra, a további lépés annak a kormánynak mennyivel könnyebb lett volna? Ha önök nem folytatják négy éven keresztül a szociális demagógiát... (Közbeszólások a jobb oldalról: Így van! - Csak ígérgettek!) .., mennyivel előbbre haladtunk volna? Erről ma miért nem beszélnek? (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Mert szé gyenlik!) De most, hogy elfogytak a tétek és nincs további licit - és önöknek kell intézni az ország sorsát , most kiterítették a lapjaikat! Itt van előttünk a csomag. Egy olyan csomag, ami lényegében az SZDSZ korábbi sokkterápiájára emlékeztető program, amelyikben hirtelen, két héten belül, a korábbiaknak ellentmondó intézkedések halmaza születik meg; amelyikről ilyen rövid idő alatt kiderült, az első bejelentés után, hogy számtalan ponton megalapozatlan - mert éppen a szaktárcák szaktudását nem vették fi gyelembe! Nem vették figyelembe a szaktárcák támogatását, nem vették igénybe a szaktárcák munkáját; a Pénzügyminisztériumban öthat szakember egy számítógép mellett lefuttatta azt a programot, hogy honnan mennyit kell elvenni ahhoz, hogy kijöjjön az idei e gyenleg. Nem én mondom, uraim - önök írták! Most kaptuk a tájékoztató programot a gazdasági stabilizációt szolgáló intézkedésekről. A Pénzügyminisztériumban írták le április 7én, idézem: "A mostani intézkedéscsomag természetesen nem tud helyettesíteni egy minden összefüggésében átgondolt és a társadalmi elfogadásra méltán igényt tartó, középtávú gazdasági programot és távlatos társadalmigazdasági stratégiát sem. Ezek kidolgozása még előttünk álló feladat." Miről szól akkor hát, uraim, ez az intézkedéscsom ag, amit letettek elénk ilyen hirtelenjében? A következő érv: nincs pénze a kormánynak, az országnak arra, hogy ilyen széles körű támogatási formát tartson fönn, csak a rászorultak támogatását kell növelnünk. Ebben az az egy gondom, egy alapvető gondom van , hogy valahogy elfelejtik elkülöníteni a szociálpolitikát és a családpolitikát egymástól - mert bár találkozik a kettő, de nem azonos. Van egy másik: a rászorultsági elv. Nos hát, idézek: "Istenigazából ennek a kompenzálására nem szociálpolitiká t tervez a kormány - más törvényjavaslatokból látjuk ezt , hanem szegénypolitikát. Ez két különböző dolog! Pontosan tudni kell, hogy e sokat emlegetett rászorultsági elv érvényesítése ebben a helyzetben nem más, mint az egyébként is kiszolgáltatott középr étegek lecsúszásának megalapozása. Messze nem arról van szó, hogy a legrosszabb helyzetben lévő rétegek helyzete válik elviselhetetlenné, hanem arról, hogy tömegesen válik elviselhetetlenné a középrétegek helyzete, és ehhez a sokat emlegetett rászorultsági politika csak hozzájárul." - 1992. október 27én, Békesi László. "A baj annál nagyobb, akkor nagyobb, ha a rászorultsági elv alkalmazása úgy jelenik meg, mint szegénypolitika. Itt ugyanis arról van szó, hogy bizonyos jövedelemküszöb alatt lévőket kíván ki zárólag preferálni ez a politika, és ez fellelhető ezekben a törvényekben." - 1992. november 10én, Kovács Pál.
