Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - Dasdordzsin Demberelceren, a Mongol Köztársaság főbírája és kísérete köszöntése - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
1935 Nos, mit jelent akkor most a rászorultsági elvű támogatás? És vajon hogy jelenik ez meg? Önök azt mondják, hogy a magasabb, relatíve magasabb jö vedelmű rétegektől elveszik a támogatást. De kérem, az alacsony jövedelműeknek egy fillérrel se adnak többet! Nem nő meg a családi pótlék! A támogatást megvonják a magasabb jövedelműektől, de nem támogatják jobban a rászorultakat! Beszüntették a létminimumszámításokat. December óta a KSH nem végez létminimumszámítást. Önök szerint miért? Négy évig miért volt erre szükség? Most már miért nincs? Azért, hogy ne lehessen a megvont támogatási határokat valamiféle stabil számhoz kötni? Azért, hogy ne lehessen t isztán látni a helyzetben? Hogy a nettó 15 000 és a bruttó 25 000 azonos szám; és ez már most a családtípusok többségében a létminimum szintjén vagy az alatt van? Erről van szó, uraim! Erről van szó! És még egy kérdés. Azt mondják most, azért van szükség e zekre az intézkedésekre, hogy ne éljük fel a jövőnket. Szociológiai vizsgálatok szerint az elmúlt években a gyermekes családok anyagi helyzetét sikerült a legkevésbé őriznünk. 1993ban - és akkor még a családi pótlék beszámított a családok jövedelmébe - a társadalmi rétegek közül legnagyobb arányban a gyermekek éltek a létminimum alatt; egészen pontosan a gyermekek 42 százaléka. (12.10) És most a szociálisnak nevezett megvonások legnagyobb összege és döntő többsége a családoktól történik. Beszélhetnék részl etekben, és majd módunk lesz rá, hogy egyáltalán hogy hajtható ez végre és milyen eredményei lesznek. Hiszen az a család, amelyik 100 forintos jövedelemkülönbséggel esetleg 10 ezer forint családi pótléktól esik el, nyilván mindent meg fog tenni annak érdek ében, hogy vagy eltitkolja, vagy valahogy kibújjon ez alól. A másik végrehajthatósági kérdés, ami itt a javaslatok között még mindig nem szerepel, kérem: az előző évi adóbevallások alapján akarják megállapítani a család jelenlegi jövedelmi viszonyait? Na j ó, de hát az előző évben még nem szült az anya, idén viszont igen, és nem lesz keresete! Vagy munkanélkülivé válik a férj, és a tavalyi kereset már nem érvényes! Hol van, mekkora összegbe fog kerülni az a rendszer, amelyik követni fogja ezeket a változások at? Még egy nagyon fontos tény: sokan beszélnek és fognak még beszélni Magyarország demográfiai helyzetéről. Mindenki által közismert, mert egy dolog igaz: háromszorosára növelt szociális támogatásokkal és családtámogatásokkal nem lehet háromszorosára növe lni a népszaporulatot. Ez tény. De egyedül a gyed bevezetésétől volt kimutatható a befejezett termékenység növelése Magyarországon. 1985től a három vizsgálható generációban megemelkedett, egyértelműen és szignifikánsan a befejezett termékenység. Uraim, ha ezt most megszüntetik, gondolják, hogy hatástalan marad? Az emberek, a felelősen gyermeket vállaló emberek életstratégiát kell hogy építsenek, hiszen a gyermek nem egyéves, nem kétéves program egy család számára. A meglévő támogatási rendszerek ismeretébe n felépített életstratégiák most összeomlanak - és újat nem tudnak választani. Mi lesz ennek az eredménye? Én kérem önöket, nagyon gondolkozzanak el ezeken a tényeken. El fogom juttatni önökhöz azokat a tanulmányokat, amikből ez egyértelműen igazolható. Me rt ennek a programnak az a legnagyobb baja, nemcsak az a baja, hogy szakmailag összehangolatlan és megalapozatlan, hanem az, hogy társadalmi hatásaiban felméretlen és kidolgozatlan - és ezt önök, saját maguk is leírták. Még garanciánk sincs arra, hogy enne k a programnak az lesz az eredménye, amit önök mondtak, hiszen máris elhangzott a pénzügyminiszter úrtól, hogy amennyiben ennek nem lesz eredménye, akkor jönnek a további megszorító intézkedések. És a szakszervezetek javaslatára azt mondta, hogy ezeket is be fogjuk építeni a további megszorításokba. Ez után a nyolc hónap után és ezeknek a lapoknak az ismeretében Horn Gyula feltette azt a kérdést: mi lenne, ha mi nem lennénk? Hát, tisztelt kormánypárti képviselők, ha önök nem így politizáltak volna négy éven keresztül és az elmúlt nyolc hónapban, akkor itt egy nyugodt feltételek mellett, sokkterápia nélkül fejlődő ország lenne, ahol a gazdasági mutatók lassan, de emelkednének.
