Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
1899 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy egy kicsit személyes jelleg ű bevezetővel kezdjem ezt a mai napot, ami azt gondolom, nem helyettesíti majd azokat a vitákat, amelyek a gazdasági stabilizációs programcsomag részleteiről fognak szólni. Mégis úgy gondolom, miután tegnap 11 óra után érkeztem haza az EBRD londoni közgyűl éséről, talán nem haszontalan, ha a tisztelt Háznak számolok be először arról, hogy milyen fogadtatásban részesült ez a csomag, illetve a nemzetközi pénzvilág, befektetői közösség hogyan értékeli a magyar kormány erőfeszítéseit. Ebből a szempontból röviden csak két nagyon fontos tanulságra legyen szabad felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy kivétel nélkül minden ország pénzügyminisztere, nemzeti banki, központi banki vezetője egyértelműen üdvözölte a kormánynak azokat az erőfeszítéseit... (Dr. Sepsey Tamá s: Kibicnek semmi sem drága! - Zaj.) .., amelyek a külső és belső adósság állományának mérséklésére, az egyensúlytalanság csökkentésére irányulnak. Itt nem a kibicről van szó egyébként, kedves Sepsey úr, hanem arról van szó, hogy Magyarországot gyakorlatila g elég jelentős mértékben ezek az országok finanszírozzák. Tehát nekünk abban az esetben, ha ezeknek a nemzetközi köröknek a bizalmát nem tudjuk elnyerni, akkor nagyon szomorú napok elé kellene néznünk. (Zaj a jobb oldalon.) De ezen túlmenően is azt gondol om, talán érdekes elmondani azt, hogy minden nyugateurópai ország azért is érti meg különösen ezeket az erőfeszítéseket, mert Magyarország - és ezt igyekeztünk elmondani a különböző felszólalások alkalmával - gyakorlatilag most már nem pusztán az átmeneti korszakból fakadó válságjelenségek leküzdésével birkózik, hanem olyan válságjelenségek leküzdésével, amelyek nyugaton is megtalálhatók. Tehát nem arról van szó, hogy Magyarország pusztán azért van nehéz helyzetben, mert még nem tudott kellően alkalmazkodn i az új kapitalista gazdaság követelményeihez, hanem az egész világon egy olyan hullám kibontakozásának vagyunk a tanúi, amely igenis a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt helyez a külső és belső egyensúlyi problémák kezelésére. Ebből a szempontból teljesen egyértelmű, hogy mind a brit pénzügyminiszter, mind a német pénzügyminiszter, mind az amerikai pénzügyminiszterhelyettes, mind a spanyol pénzügyminiszter - és mások, akikkel találkoztam - tényleg egyértelműen támogatásukról biztosították a kormány csomag ját. Ha voltak kritikák, azok inkább arra vonatkoztak, hogy miért nem mentünk tovább ezen az úton, miért nem vágunk még inkább a költségvetési hiányon, annak érdekében, hogy meg tudjuk állítani az államháztartás adósságának növekedését. Itt jutok el egy na gyon fontos kérdéshez, egy olyan fontos kérdéshez, amiről az Érdekegyeztető Tanács múlt heti ülésén is szó volt, ami miatt egyébként engedjen meg Kádár Béla úr egy külön megjegyzést: ezért nem tudtam részt venni a költségvetési bizottság ülésén. Az Érdekeg yeztető Tanács ülésén felmerült ugyanis, hogy jó, jó, restrikciós intézkedéseket hoz a kormány, de miért nem igyekszik foglalkozni valamit az államadósság kérdéskörével? (9.10) Hiszen az államadósság rendkívüli méreteket öltött, elkezdett közelíteni a brut tó hazai termék 8090 százalékához, és ez bizony olyan adósságszolgálati terheket jelent az országnak, amely adósságszolgálati terhek finanszírozása valóban szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja az országot. Én most szeretnék visszakérdezni, hogy vaj on mi következik ebből. Egyrészt lehetne sokat elemezni, hogy miért is alakult ki ez az államadósság. Ez nagyon fontos kérdés, de azt hiszem, ma erre nincs idő. Ma abból kell kiindulni, hogy ez az államadósság létezik és ez az államadósság olyan mértékű, h ogy gyakorlatilag ennek törlesztése, illetve az ezutáni kamatok fizetése több mint 600 milliárd forint terhet jelent egy évben az országnak. Lehet megkérdőjelezni, hogy ezt vajon érdemese vállalni, érdemese fizetni, csakhogy azt kell elmondani és azt his zem, azt kell mindenkinek pontosan megérteni, hogy valaki ezt a pénzt kikölcsönözte a magyar költségvetésnek. (István József: Ki? Kinek?) Elsősorban a magyar állampolgárok adták kölcsön ezt a pénzt, valamint a
