Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám) - A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintő intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
1900 Nemzeti Bankon keresztül a külföldi pénzügyi k örök. Következésképpen, ha az államadósság után nem fizetnénk a kamatokat, vagy nem törlesztenénk, az gyakorlatilag ugyanolyan helyzetet teremthetne, mintha a külföldi adósság után nem fizetnénk a kamatokat. Hiszen gondoljuk el, mit szólnának azok az állam polgárok, akiknek azzal az ígérettel adtunk el állampapírt, hogy utána rendesen fogjuk fizetni a kamatokat. Ha és amennyiben ezt nem tesszük, akkor nem egyszerűen arról van szó, hogy ezt az adósságot nem tudjuk megújítani, hanem arról van szó, hogy a követ kező héten már nem veszi meg senki azokat az állampapírokat, amelyeket újra ki kell bocsátani a költségvetés finanszírozása érdekében. És vigyázat! Itt nem a deficit finanszírozásáról van szó, hanem egyszerűen a kiadások fedezetének megteremtéséről, hiszen a bevételek és kiadások nincsenek olyan mértékben szinkronban. Ennek következtében tehát a kamatok nem fizetése abban a szent pillanatban megbénítaná a költségvetés működését. Azt gondolom tehát: ezen az úton nem járhatunk. Más utakat és módokat kell vála sztani arra, hogy ezt a bizonyos adósságszolgálati terhet csökkenteni lehessen. Úgy gondolom, alapvetően két út kínálkozik, ha ezt a bizonyos nem fizetést, mint reális alternatívát elvetjük. Az egyik ilyen út az infláció lenne. Nevezetesen lehetne azt mond ani - természetesen ezt pusztán egy elméleti lehetőségként vetem fel , hogy ez az államadósság valóban rendkívül nagy, de csak a jelenlegi nominális, névleges értéken számolva. Lehetne ezt az államadósságot inflációval elpusztítani, igen ám, csakhogy ez a gazdaság dezorganizálásával lenne egyenértékű. Nyilvánvalóan ez az út sem járható. Azt gondolom, senki sem választaná szívesen ezt. Éppen ellenkezőleg. A másik megoldási lehetőség az infláció csökkentése, tudniillik, ha az inflációt csökkentjük, akkor az történik, hogy legalább a meglévő államadósság után fizetendő kamatok csökkennek. Elvileg egy olyan helyzet kialakulása lenne kívánatos, ahol ez a kamat minimálisra szorítható lenne, éppen azért, mert ha az infláció lemegy, akkor a kamatok is lemennek és e nnek következtében ugyanakkora mennyiségű államadósságra számítva is sokkal kisebb mértékű kamatfizetési kötelezettségünk lenne. Ilyen körülmények között érdekes tehát, hogy hogyan lehet elérni ezt az infláció nélküli, vagy az inflációt nagyonnagyon alacs ony szintre szorító állapotot. Nekem meggyőződésem, hogy pontosan ezt az irányt szolgálja a kormány stabilizációs intézkedéscsomagja. Tudniillik kérdés, hogy mitől van ma infláció. Az infláció elsősorban attól van, hogy a költségvetés rendszeresen túlkölte kezik, és ez a túlköltekezés olyan mértékű, hogy a belföldi megtakarításokat teljes egészében felemésztve gyakorlatilag nem hagy lélegzetvételnyi lehetőséget a vállalkozói szektornak. Ha a vállalkozói szektor nem tud hitelhez jutni, akkor nyilvánvalóan nem fog tudni a növekedési lehetőségek tekintetében sem felmutatni semmit. Márpedig a gazdasági növekedés - hölgyeim és uraim - kizárólag egyetlen szektorból jöhet, ez pedig a vállalati szektor. Amennyiben a lakosság belföldi megtakarításait teljes egészében megeszi a költségvetés, akkor egy klasszikus kiszorítási hatással állunk szemben. E kiszorító hatásnak két eredménye lehet. Egyik lehetőség a külföldi eladósodás, nevezetesen a vállalatok belföldi megtakarítások híján külföldi megtakarításokból próbálnak f ejlődni. Ez az út azonban szintén nem nagyon járható, hiszen a külföldi adósságállományunk is nagyon magas szinten van. A másik lehetőség az lenne, hogy a költségvetési megtakarításokat fokozva, a költségvetési túlköltekezést csökkentve adunk lehetőséget a rra, hogy a belföldi megtakarítások egyre nagyobb mértékben a vállalati szektort finanszírozzák. Ez lenne az egyetlen lehetőség arra is, hogy a kamatok lemenjenek, mert jól tudjuk, hogy igazából nem önmagában az infláció, hanem a kamatok színvonala az, ami az államadósság terheinek csökkentését lehetővé teszi, vagy éppen hátráltatja. Ilyen szempontból tartom tehát nagyon fontosnak azt, hogy tetszik, nem tetszik, nincs más megoldás. A költségvetési egyensúlyt kell helyreállítani. Azt hiszem, a költségvetési egyensúly helyreállításában a kormány nagyon nagy lépést szándékozik tenni előre, hiszen itt igazából nem a központi költségvetés szűken vett egyensúlyáról van szó, hanem az egész államháztartás egyensúlyáról, amely államháztartásba a központi
