Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
16 Ezekkel a módosításokkal végül is ez a törvényjavaslat rés zünkről elfogadható, különösen akkor, ha utána a privatizáció egyértelműen politikamentesen - nagyon szeretném hangsúlyozni: a törvényi keretek között - történik, és ennek végrehajtásáért a kormány a felelős. Úgy gondolom, nem szükségszerű, hogy a parlamen ti pártok felelősségvállalása a konkrét ügyekben maradéktalanul megjelenjen. Nem ez a legfontosabb feladata a parlamentnek. Megvan a felelős kormány, megvannak a kinevezett képviselői az ÁVÜnél, az ÁV Rt.nél és majd az új privatizációs szervezetnél. A vé grehajtásért és a törvény betűinek pontos betartásáért ők felelnek, és ellenőrzésükre a kormány mellett ott van az Állami Számvevőszék - bőven elegendő arra, hogy ezt a feladatot megfelelő szinten teljesítsék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb old alon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Bauer Tamás képviselőtársunknak az SZDSZből. Őt követi Lányi Zsolt képviselőtársunk, Független Kisgazdapárt. Az elnöklést pedig átadom Kóródi Mária alelnök asszonynak. (Az elnöki széket dr. K óródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr, köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagyon fontos törvényjavaslatot tárgyalunk ma, és a magam részéről néhány fontos ké rdéssel, néhány fontos vonatkozással kívánok foglalkozni. Először: a törvényjavaslat időszerűségével; másodszor: a törvényjavaslat és a privatizációs stratégia mögött meghúzódó társadalomképpel; harmadszor: azzal a kérdéssel, hogy kinek az érdeke az a priv atizációs stratégia, amelyet a kormány benyújtott; negyedszer: a visszaélések és az ellenőrzés kérdésével. Ötödször: nem szívesen - kényszerből - szeretnék visszatérni bizonyos vádakra, amelyek az Országgyűlés múlt heti ülésén a privatizációs törvényt, ill etve a kormányt, a kormánypártokat ezzel összefüggésben érték. Azzal kezdeném, hogy, mint tudjuk, a múlt héten hatpárti tanácskozás folyt a privatizáció kérdéseiről, és ezen a hatpárti tanácskozáson minden résztvevő azt a szándékát, azt a jóindulatát fejez te ki, hogy ebben a nagyon fontos kérdésben közeledjenek egymáshoz az álláspontok, igyekezzünk minél inkább közös nevezőre jutni. Azt gondolom, hogy ez jó törekvés, egyetértek ezzel a törekvéssel, és ennek jegyében arról kívánom meggyőzni önöket, hogy azok az aggodalmak, amelyek korábban elhangzottak ezzel a privatizációs stratégiával és törvénnyel kapcsolatban - részben itt, a parlamentben a múlt héten, részben a parlamenten kívül , a dolog érdemét tekintve alaptalanok, nyugodtan támogathatják valamennyie n - kormánypárti és ellenzéki oldalon - a benyújtott törvényjavaslatot. Kezdeném az időszerűség kérdésével, hiszen nagyon sokan fejezték ki kételyüket azt illetően, hogy szükséges volte ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása, és megvane a lehetőség arra , hogy egy ilyen törvényjavaslatot tárgyaljon az Országgyűlés. Kétségtelen tény, hogy az eddigi jogi keretek között is folytatható lenne a privatizáció, hiszen az eddigi jogi keretek is a magyar gazdaságpolitikában jó öthat éve kialakult konszenzust is tü kröznek. A magyar közgazdászok, gazdaságpolitikusok között hosszú ideje konszenzus van abban, hogy nálunk piaci alapon folyjék a privatizáció, hogy nálunk ne osztogassák az állami vagyont, hanem eladják az állami vagyont. Konszenzus van abban többékevésbé , hogy nagy szerepet játsszon a vállalati kezdeményezés a privatizációban, és konszenzus van abban is, hogy a külföldi vevők jelentős szerepet játsszanak a magyarországi privatizációban. Ezek a jellemzők megkülönböztetik a magyar privatizációt sok más közé pkeleteurópai ország privatizációs törekvéseitől, de ebben - az itt jelen levő pártok képviselői között - az elmúlt években konszenzus volt. Ugyanakkor az elmúlt négyöt év privatizációs folyamataiban sok minden nem jól ment. Nem volt jó az, nem volt sze rencsés az, hogy az előző ciklusban elfogadott privatizációs törvénycsomag túlzottan széles körű szerepet szánt hosszabb távon is az állami tulajdon fenntartásának, és ezért szét
