Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
17 is választotta az állami vagyon kezelését a vagyon értékesítésére szolgáló ÁV Üre és a vagyon kezelésére és állami kézben tartására szolgáló ÁV Rt.re. Itt a szervezeten is és a koncepción is indokolt változtatni. Ha pedig ez indokolt, akkor ezt privatizációs stratégia és törvénytervezet benyújtásával kellett a kormánynak megtennie . Másodszor: azok között a feltételek között, amelyeket az előző kormányzat kialakított, túlzottan lassú, túlzottan nehézkes, sok tekintetben bürokratikus volt a privatizációs folyamat, és az indokoltnál jobban visszaszorult a vállalati kezdeményezés, a vá llalatvezetői kezdeményezés a privatizációs folyamatban, ami nem most, hanem évek óta lassította a privatizációt ahhoz képest, ami egyébként elérhető lett volna - és ez nemcsak most, az utóbbi fél évben, hanem már korábban is hozamkiesést, veszteséget okoz ott az országnak. Harmadszor: azok között a feltételek között, amelyek eddig érvényesültek, nem volt megoldott a privatizáció társadalmi ellenőrzése egyfelől, másfelől a privatizáció sok tekintetben átpolitizálódott, és ez a két szempont, két tény együttes en nagyon nagy mértékű bizalmatlanságot keltett a magyar társadalomban a privatizáció iránt. Ez is olyan szempont, ami indokolja a változtatást, indokolja, hogy módosuljanak azok a jogi feltételek, amelyek között a privatizáció folyik. Ezért szerintem szük ség van erre az új törvényre. A másik kérdés, ami fölmerült egy héttel ezelőtt a parlamenti vitában: lehete privatizációs törvényt csinálni ma, megvane erre a lehetőség? Hiszen - úgymond - a program még hiányzik, csak most dolgozik a kormány a hároméves modernizációs programon, amiről sok szó esik manapság a sajtóban. Nos, itt valami félreértés keletkezett azzal a bejelentéssel, hogy készít a kormány egy ilyen hároméves modernizációs programot, ami a meglevő kormányprogram részletezését, kidolgozását, ope racionalizálását szolgálja. Az a félreértés alakult ki sokakban, mintha a kormánynak nem lenne programja, holott nagyon jól tudjuk, megjelent az újságban fél évvel ezelőtt: a kormánynak van egy részletes, 16 nagy újságoldalt megtöltő programja, ezen belül részletes gazdasági programja, amely a két koalíciós párt - és hozzáteszem: nemcsak a két koalíciós párt, amire majd még vissza fogok térni - gazdasági programján alapul. Ezen belül részletesen ki vannak fejtve a privatizáció elvei. (16.10) Ez a kormánypr ogram, amit egy fél évvel ezelőtt elfogadott a Ház többsége, kötelezi az Országgyűlést arra, hogy új privatizációs törvényt fogadjon el, új privatizációs szervezetet alakítson ki. Szó sincs arról tehát, hogy ne lenne program. Ami nincs, valóban nincs: ninc s ötéves terv, amely megszabná azt, hogy hogyan kell az egyes ágazatoknak fejlődni, hogy hol kell növelni a termelést, és hol nem, hogy hol milyen beruházásokra van szükség. Mintha lett volna, aki ezt kérte számon egy héttel ezelőtt a kormányon. Ilyen ötév es tervünk valóban nincs, de a privatizációs törvényhez ilyenre nincs szükség, és egyéb szempontból még inkább nincsen szükség. Ennyit a törvény szükségességéről és időszerűségéről. Nem szívesen térek rá arra a kérdésre, hogy milyen társadalomkép húzódik m eg a privatizációs törvény mögött, mert sokkal fontosabb lenne, hogy gyakorlati kérdéseket vitassunk. De miután ezt a múlt heti vitában többen fölvetették, szeretném nagyon röviden leszögezni a következőket: e mögött a privatizációs törvény és stratégia, v alamint az egész gazdasági kormányprogram mögött egy nagyon világos, és a két koalíciós párt által a választások előtt nyilvánosan is megfogalmazott társadalomkép áll, a modern piacgazdaság és a ráépülő polgári társadalom az, amire valamennyien törekszünk, és amire a kormány minden intézkedése is irányul. Nagyon egyszerűen az, amit a Bécsi út túloldalán ismerünk, a nyugateurópai piacgazdaság a maga legfontosabb ismérveivel, azzal, hogy ott egymás mellett működnek kisvállalatok és nagyvállalatok, együtt van nak az önálló vállalkozók, a családi vállalkozások, a közép- és nagyvállalatok, a multinacionális nagyvállalatok, ami azt jelenti, nagyon jól tudjuk, hogy százezrek és milliók önálló vállalkozók, és ugyanakkor egy kis országban milliók, egy nagy országban tízmilliók pedig bérből élő alkalmazottak. Csak ilyen modern gazdaságot és modern társadalmat ismer Európa. Olyasfajta ábrándok, ahol csak tulajdonosokból,
