Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF):
15 Úgy gondolom, egyetlen felelős parlamen ti pártnak sem lehet érdeke, hogy ez a feláldozott haszon tovább növekedjék az ország kárára. Ezért úgy gondoljuk - amennyiben a kormánypártok elfogadják azokat a módosításokat, amelyekre korábban is céloztunk , az lesz jó, ha minél előbb keresztülmegy a parlamenten ez a törvényjavaslat, és mielőbb folytatódik a privatizáció. Ez a külvilág számára is fontos jelzés lenne, lévén, hogy külföldi befektetők ezen interregnum és a benne tapasztaltak miatt, bizony, az utóbbi időben messze elkerülik Magyarországot. Azt hiszem, minden felelős parlamenti pártnak és képviselőnek feladata az, hogy a külföld felé történő megnyilatkozásaival a tőkét ne elriassza, hanem próbálja újra magyarországi befektetésre serkenteni. Ha ez így megtörté nik, akkor helyrehozható - vagy legalábbi mérsékelhető - az elmúlt időszakban egyértelműen bekövetkezett veszteség. Súlyos hibája az MSZPSZDSZ kormányának, hogy ilyen politikai presztízskérdést csinált ebből a technikai ügyből. Úgy gondoljuk, az elmaradt privatizációs bevétel, a leállás miatti vagyonvesztés és a külföldi tőke negatív megítélése a magyar gazdasággal szemben, bizony, feleslegesen sokat ártott Magyarországnak és a magyar gazdaságnak. Azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslatban a leglényegesebb k érdés az, sikerüle egyértelműen visszaállítani a versenyre utaló szakaszokat. Arról van tehát szó, hogy elvileg minden privatizáció jó lehet, ha szabályos versenyfeltételek között történik. Mi ebben a törvényben a verseny hiányát látjuk. Orbán Viktor elnö k úr utalt is rá, hogy vannak olyan szakaszok, amelyek egyértelműen kimondják, hogy a legjobb ajánlatot tevő, a pályázatot a jogszabályoknak megfelelően elnyerő vevőtől is el lehet állni. Úgy gondolom, ezeket a szakaszokat sürgősen ki kell irtani a törvény javaslatból, mert ebben az esetben a döntés abszolút szubjektívvé válhat. A privatizáció egyik eleme az egyszerűsített privatizáció, amelyről szeretnék még néhány szót szólni. Úgy gondolom, az előző kormányzati ciklus alatt alkalmazott úgynevezett önprivat izáció negatív példái arra figyelmeztetnek bennünket: nem szerencsés dolog a menedzsment kezébe adni a privatizáció lebonyolítását, különösen akkor nem, hogyha a menedzsment vevőként kíván föllépni. Pontosan emlékszem arra, hány feljelentő levél érkezett a z önprivatizációban részt vevő vállalatok vezetői ellen az elmúlt időszakban. Úgy gondolom, a menedzsment érdekében, a jövőbeni gyanúsítgatásokat elkerülendő, ki kell venni kezéből a privatizáció lebonyolítását minden olyan esetben, ahol egyértelműen fenná ll, hogy akár közvetetten, akár közvetlenül érdekelt az adott vállalat megvételében a menedzsment. (16.00) Ez szolgálja igazából a menedzsment érdekeit. Ezért tőlük független szervezetnek kell a privatizációt lebonyolítani, és meg kell találni azokat a fo rmákat, amelyek rugalmassá és kellően gyorssá teszik ezekben az esetekben is a privatizációt. Amennyiben a verseny kötelező érvényre jutása és feltételrendszerének érvényesítése, valamint az ellenőrzés, a listás és egyszerűsített privatizáció esetében törv ényi garanciákat kap - és ebbe a törvényjavaslatba beépül , akkor úgy gondoljuk, hogy számunkra ez a törvényjavaslat - minden fölöslegessége ellenére - elfogadhatóvá válik, mert valóban, az MDFnek egyértelműen érdeke fűződik ahhoz, hogy a privatizáció mi előbb befejeződjön, hogy valódi, felelős tulajdonosok - és lehetőleg minél nagyobb számban magyar állampolgárok - vagyonhoz jussanak. Nem biztos, hogy a készpénzes privatizáció - amely kétségtelen, sok előnnyel jár - minden esetben egyértelműen előnyös szá munkra. Úgy gondoljuk, hogy a magyar lakosság, a magyar vállalkozók nem tehetnek arról, hogy az elmúlt negyven évben döntő hányaduk nem tudott fölhalmozni annyi saját tőkét, amivel - mint készpénzes vásárló - a privatizációban megjelenjen. Ugyanakkor, ha r észükre lehetőséget nem biztosítunk, hosszú távra elveszítjük annak esélyét, hogy a magyar vállalkozói vagyonban a magyar magánszemélyek, a magyar polgárság képviselői megfelelő szerephez jussanak.