Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 27 (67. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDF):
1321 BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A módosított privatizációs törvényter vezet vitájánál nem tudjuk megkerülni, hogy ne beszéljünk magáról a privatizációról. Sokszor elhangzott az a kifejezés az utóbbi időben, hogy "államcsőd". Nem nagyon tudjuk értékelni ezt a fogalmat,de valószínűleg azt jelenti, hogy nincs pénz. Valóban egy biztos: az államkasszából hiányzik a privatizációs bevétel. Felmerül a kérdés, hogy miért. A kormányzó pártok programja sok érdekes javaslatot tartalmazott a privatizációval kapcsolatban is. Ezekről ma már nem érdemes beszélni, egyszerűen azért, mert nem v alósultak meg. Lehetett volna a régi keretek között is továbbmenni és privatizálni. Nem ez történt, hanem 1994 szeptemberére új törvényt ígértek. Ehhez képest azt januárban kezdtük el tárgyalni, s miután elkezdtük tárgyalni, leköszönt a beterjesztő miniszt er - a privatizáció pedig állt. Lefejezték az ÁV Rt. vezérkarát, kinevezték az új kormánybiztost, majd leváltották az új kormánybiztost - a privatizáció tovább állt. Szeptember óta minden páros hónapban össze akarják vonni az ÁVÜt az Á V Rt.vel, minden páratlan hónapban pedig nem - miközben a privatizáció áll. Takarékossági okokból megszüntették a privatizációs miniszteri tárcát, majd pedig bevezették a privatizációs miniszteri tárcát - miközben a privatizáció áll. Egy biztos: a költség vetési törvényben privatizációs bevételként 150 milliárd forint került meghatározásra. A pénzügyminiszter úr a heti szokásos és rendszeres fenyegetései közben el szokta mondani: ha ez nem jön be, akkor további lakossági megszorításokra van szükség. Nem sze retnék hivatkozni arra - ami sokszor elhangzott e Házban , hogy minden hónapos késlekedés 6 milliárdos nemzeti vagyonvesztést jelent, de ha ezeket mégis kiszámoljuk, akkor már majdnem 50 milliárdnál tartunk. Kérem szépen, ezt ne tessenek a mi számlánkra í rni! A probléma ott van, hogy az egész parlamenti munka lejáratása ez a folyamat, ami a privatizációs törvény és a privatizáció ügyében itt történik. S nem lehet azt mondani, hogy az ellenzék akadályoz vagy obstruál. Erről szó sincs. Egyszerűen kétségbeese tten figyeljük azt, ami ebben az ügyben történik. Higgyék el: miután kijártuk a tapasztalat keserves iskoláját a privatizáció kapcsán, jóindulatú ellenzéki javaslatokat nyújtottunk be e törvény vitájához; kevés visszhangot kaptunk rájuk. Az a véleményünk: ahhoz, hogy a privatizáció érdemben tárgyalható legyen, a privatizációs törvénynek néhány dologgal ki kellett volna egészülnie. Melyek ezek? Egyrészt egy privatizációs stratégiával. A benyújtott stratégiában tizenegy célt számláltam össze. Tizenegy cél nem cél! A második: hiányoznak azok a vagyonpolitikai irányelvek, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy a befolyó vagyont mire kívánja fordítani az Országgyűlés. (16.30) Nincs meg az a része, hogy milyen lenne az államháztartási alrendszerekhez való viszonya ; vagyis mennyi menjen a költségvetésbe, mennyi a tbbe - a mai napig áll a bál ebben a vonatkozásban. Hiányzik a tartós állami tulajdon meghatározása. Hatvan nap múlva ígérik - de hát az istenért, mit csináltak eddig?! A 25 pontos Bokrosprogramban arról van szó, hogy a nagy energiatermelő és elosztó vállalatokat egyedi társasági csoportok keretében, egyedi törvény szerint célszerű privatizálni. Egyetértünk. Miért nincs a törvényben? Az elmúlt időszak lehetőséget adott volna egy összefogott, rendezett, eg yértelmű javaslatra, amit az új törvény kodifikálhatott volna. Ehelyett kaptunk egy átdolgozott szöveget, amire óvatos kezek ráírták, hogy "a március 16i állapotnak megfelelően". Megint elmúlt egy lehetőség - pedig a késedelem megengedhetetlen! Az OECDor szágokban az elkövetkezendő öt évben 200 milliárd
