Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1200 Ki kellene egészíteni ezt a törvényt azzal, hogy az igazgatóságnak legyen joga bármely eljárást felfüggeszteni, és ha kell, a kormány elé vinni, és ha ez egy olyan nagy horderejű kérdés, akkor a kormány hoz hassa döntésre a parlament elé. Nagyon fontos, hogy a nemzetgazdaság működése szempontjából jelentős társaságok listája - amelyet a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter a kormánnyal együtt az Országgyűlés elé terjeszt jóváhagyásra - és e társasá gok privatizációs stratégiája a parlament elé kerülhessen. Fontosnak tartom, hogy az igazgatóság ülésein az egyes szaktárcák képviseltessék magukat, és vegyen részt a Versenyhivatal képviselője. Azt hiszem, az előttem szólók közül már többen é rintették, mit jelentett a verseny korlátozása, a monopolhelyzet kialakulása. A Versenyhivatalnak lehet abban szerepe, hogy ezt megakadályozzuk. És még egy, ami nagyon fontos az ellenőrzés szempontjából: a munkavállalók érdekének, véleményének, egyetértésé nek megjelenése a jóléti és szociális célokat szolgáló vagyontárgyak értékesítésében. Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal - néhányan már megfogalmazták , hogy bizony, ennek a szervezetnek be kell rendezkednie a tartós vagyonkezelésre is. Mert hiába v an meg bennünk a jószándék, hogy értékesíteni akarjuk a vállalkozói vagyont, de pont azért, mert a jövedelemtermelő képesség olyan siralmas, számolni kell azzal, hogy ennek a vagyonnak egy része még néhány évig állami tulajdonban marad. Szeretném hangsúlyo zni az emlékeztető szerepét, amelyet e törvénytervezet intézményesít, amelyben az értékesítés minden lényeges körülményét és mozzanatát rögzítik. Az ellenőrzés során ez alapdokumentuma lehet majd az ellenőrző szervezeteknek. Az egyszerűsített privatizációr ól. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, akik a jelenlegi menedzsmentet ostorozzák: fel kellene hagyni ennek a menedzsmentnek az intézményes üldözésével. Miért indítványozom ezt? Azért, mert úgy gondolom, a menedzsment többségének - biztos, hogy vannak k öztük olyanok, akikre nem illik rá a kifejezés - ugyanaz az érdeke, mint a munkavállalóké. Ők is a munkahelyüket őrzik meg akkor, ha az adott cég tovább működik. Tehát nagyon erős érdekeltségük van abban, hogy a vállalkozások tovább működjenek. Sőt, tovább megyek: meggyőződésem, ebben a tervezetben gyengén, csíráiban megvan, hogy anyagilag is érdekeltté tehető a jelenlegi menedzsment abban, hogy jó piaci árat érjünk el az egyes vállalkozások értékesítésekor. (11.10) Hadd hívjam fel a figyelmet arra: ez a men edzsment az, amely az egyes vállalkozásokkal kapcsolatban ismeri a piac igényeit, a piaci helyzetet, a saját termelési feltételeket - tehát jó helyzetben van. Hadd mondjam azt, néhány száz főt foglalkoztató, néhány tíz- vagy néhány százmilliós vagyonnal re ndelkező vállalkozásokat nem célszerű egy központi szervezetből értékesíteni. A Pálos képviselő úr által felvetett bizalmatlansággal kapcsolatban szeretném elmondani, talán elkerülte a figyelmét a törvénytervezet azon passzusa, mely szerint ha a menedzsmen t saját maga akar vásárolni, akkor a döntési jog nem őt illeti meg, hanem az ÁPV Rt. menedzsmentjét. Tehát a saját javára elvtelenül semmilyen körülmények között nem tud privatizálni. Az egyszerűsített vagy kedvezményes privatizációhoz hadd tegyek még hozz á egykét gondolatot. Úgy gondolom, a munkavállalók számára olyan megoldás kell, amely nem rontja tovább az egyébként is nehéz helyzetben lévő bérből és fizetésből élők, lassan új tulajdonossá válók helyzetét. Mire gondolok? Az előző évek tapasztalata bizo nyítja, hogy az egzisztenciahitelen keresztül a munkavállalók olyan vagyonhoz jutottak, amelynél nem is számíthatnak osztalékra, tehát esélyük sincs arra, hogy az egzisztenciahitelt visszafizessék, annak a nagyon könnyű kamatterheit viselni tudják. Tehát ú gy gondolom, a privatizációs törvény nem hozhatja őket olyan helyzetbe, hogy a munkavállalót belekergetjük a privatizációba, és utána magára hagyjuk. A célunk csak az lehet,
