Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1197 mondjam el, hogy tőlünk nyugatra, NyugatEurópában ez az utóbbi ke ttő inkább a jellemző: tehát egy megfelelő jövedelem, vagyon, iskolai végzettség, egyfajta fogyasztási szokás, kulturális aktivitás és a hatalomhoz való viszony. Meggyőződésem, hogy a magánszektor fejlődését nem a privatizáció oldja meg, hanem elsősorban a z új vállalkozások beindulása. Nem akarom a képviselőtársakat untatni. Mindenki átnézte a statisztikákat, melyek tükrözik, hogy döntően az elmúlt években létrejött új vállalkozások mozdították meg már valamelyest a magyar gazdaságot. Tudom, hogy ez a megál lapítás egyben le is értékeli ennek a törvénytervezetnek a jelentőségét. Felvetődött már az is, hogy bérmunkássá degradáljuk a társadalmat. Képviselőtársaim, engedjenek meg egy '93. év végi statisztikai adatot, mely szerint az önálló vállalkozók száma az a ktív keresőkön belül tíz és fél százalék volt. Ez nem '94es adat, hanem '93as, amikor még az előző kormány volt hatalmon. De azt is hozzáteszem - ezt nem bántó szándékkal mondtam , hogy Európában, ahol már több évtizede piacgazdaság van, ez az arány 1214 százalék. Valóban igaz tehát: nem csodaszer az a törvénytervezet, ami előttünk van, és nem alkalmas arra, hogy megoldja az összes bajt, az összes problémát, ami előttünk áll. Hadd vitatkozzak egy kicsit azokkal a képviselőtársaimmal, akik nagyon favoriz álták, hogy kik vehetnek részt ebben a privatizációban! (10.50) Surján képviselőtársam beszélt legmeggyőzőbben - és most utoljára Pálos Miklós úr - az esélyegyenlőségről. Igen, a törvénnyel megteremthetjük az esélyegyenlőséget, de sajnos ki kell mondani, h ogy a privatizációban nem azok vesznek részt, akiket mi itt mindannyian szeretnénk. Elsősorban azok, akik némi tőkével, vállalkozó kedvvel és valamilyen ötlettel rendelkeznek egy vállalkozás működtetéséhez. Hiába akarjuk mi együtt a társadalom egészét tula jdonossá tenni, ha az elmúlt évtizedekben nem volt lehetőségük arra, hogy megfelelő tőketartalékot felhalmozzanak ahhoz, hogy részt vehessenek ebben a nagy társadalmi játékban - elnézést a leegyszerűsítésért. Tehát ezt - ha tetszik, ha nem - objektív felté telként el kell fogadnunk. Úgy gondolom, a társadalom többsége ezt el is fogadja, felvállalja azt, hogy bérmunkás marad, bérből, fizetésből élő marad, csak az a lényeg, hogy ez a bér tisztes bér legyen, ami biztosítja számára és családja számára a megélhet ést. Tehát összefoglalva: meggyőződésem, hogy a középosztály kialakulását nemcsak azzal tudjuk elősegíteni, ha tulajdonossá tesszük a társadalom többségét. Az ellentmondások ellenére mégis meg kell alkotnunk ezt a törvényt, megfelelő ellenőrzés, garanciák beépítésével annak érdekében, hogy olyan tulajdonosokat támogassunk, akik működtetni tudják ezt a vállalkozói vagyont. Ezt viszont nem könnyű feladat megtalálni, sőt azt mondanám, hogy nagyon nehéz. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megkötött üzletek átlátha tók legyenek, és hangsúlyozni kell, hogy itt mindössze 1500 milliárdnyi vagyonról van szó, amely több mint 600 vállalkozást takar. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy ebből alig több mint egy tucat vállalkozás 1100 milliárd forintot jelent, tehát a stratégiai ágazatok; most hadd ne soroljam fel ezeket. Szándékaink szerint szeretném, ha ez a törvény keretjellegű jogszabály lenne, és itt vitatkozom Mádi képviselő úrral és mindazokkal, akik a törvényben a privatizációs követelményeket vagy a privatizác iós prioritásokat túl számosnak találták. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen törvényben akkor, amikor - mint említettem - több mint 600 vállalkozásról van szó, nem lehet minden egyes speciális szabályt egy törvényben megfogalmazni. Adott esetben, adott ü zlet megkötésekor kell ezek közül a követelmények közül kiválasztani azt, amelyik a legfontosabb, vagy meg kell állapítani a fontossági sorrendet. Szeretném leszögezni: az a meggyőződésem, hogy csak remegő kezű bürokraták azok, akik ahhoz ragaszkodnak, hog y minden egyes előre nem látható veszély is valamilyen paragrafus formájában megfogalmazásra kerüljön.
