Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1198 Véleményem szerint a részleteket, a garanciákat, a biztosítékokat az egyes eladásokról a szerződésekben kell kikötni. Azt hiszem, hogy ezt a jogban nálam sokkal jártasabb képviselőtársaim meg tudják erősíteni. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek rendszerét ismeri a jog. Gondolok itt akár a továbbműködtetésre, a foglalkoztatás kérdésére vagy a hazai beszállítók védelmére. Ez már a szervezet feladat a kell hogy legyen, amely a privatizációt végzi, hogy döntsön - még egyszer hangsúlyozom - a prioritásról. De szeretném azt kiemelni, hogy ennek ára van. A piacon ennek ára van, mert ez azt jelenti, hogy a vevőt valamilyen formában korlátozom a szabadságáb an. Ezt kell az ÁPV Rt.nek adott esetben majd mérlegelnie, hogy ez a kikötés milyen árengedményt ér meg, egyensúlyban vane a kettő. Tardos Márton képviselőtársam nagyon részletesen beszélt arról, hogy a privatizáció folyamatát hogyan befolyásolják a körü lmények: a kereslet, a kínálat, a kamat, hogyan hat az üzleti értékre a nyereségtermelő képesség. Tessék végiggondolni, hogy azok a társaságok, amelyek most privatizáció előtt állnak, milyen nyereségtermelő képességgel bírnak, és ennek alapján már lehet pr ognosztizálni, hogy milyen vevőkörre vagy egyáltalán milyen bevételre tudunk számítani. A külső körülmények között szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a törvényben valahol meg kell fogalmaznunk azt, hogy az egyes szaktárcáknak együttműködési kötelezettsége van a privatizációs szervezettel. Ugyanis azt a jogi hátteret, amely a vitákban eddig is több helyen elhangzott - vagy csak gondoljunk az energiaszektorra, hogy hány törvény, hány rendelet hiányzik - ez a szervezet nem lesz képes megalkotni, ezt az egyes s zaktárcáknak kell megtenniük. Amikor a privatizációról beszélünk, tudomásul kell vennünk a működő gazdasági törvényeket. Több évtizeden keresztül tapasztaltuk, hogy különböző kinyilatkoztatásokkal próbáltak erőszakot elkövetni ezeken a törvényeken. A magya r gazdaságból két nagyon fontos dolog hiányzik: az egyik a tőke, a másik a profit. A vállalkozók napi likviditási gondokkal és problémákkal küzdenek, mondhatnám azt, hogy egy hajszálon egyensúlyoznak napról napra. Így máris felvetődik a kérdés: ki tud ma M agyarországon tényleg részt venni a privatizációban? Akárhogy nézzük, ki kell mondani: egy nagyon szűk réteg. Azt is elmondom - konzultálva nagyon sok választópolgárral , hogy igenis, a választópolgárok többsége idegenkedik a kockázatvállalástól és egyált alán a vállalkozásokban való tulajdonjog megszerzésétől. A továbbiakban a szervezetről szeretnék néhány szót elmondani. Úgy gondolom, hogy a privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszter feladata különösebben nagy gondot nem okoz, a törvénytervezetben mó dosító javaslatokkal könnyen elhelyezhető. A szervezetet - és itt egyetértek Pálos Miklós képviselőtársammal - jól felkészült szakemberekkel kell feltölteni, a szervezet legyen egyszerű és átlátható. Ez reményeim szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a privati zációs költségek csökkenjenek, egy kisebb szervezet már önmagában sejteti a kisebb működési költséget, és ha olyan szakembereket alkalmaz, akik korrektül járnak el az egyes üzletek lebonyolításában, és vállalják a felelősséget a döntéseikért, akkor meg leh et szüntetni az akták folyamatos fölfelé tologatását és elérhető az, hogy a számtalan szakértő alkalmazását csökkentse az ÁPV Rt. Erre hadd mondjak egy nagyon egyszerű példát. Képviselőtársaim közül biztos sokan próbáltak már valamilyen tartós fogyasztási cikket, de ha leegyszerűsítjük: egy autót eladni. Tapasztaltae valaki önök közül azt, hogy a vevő az eladó műszaki szakértőjének véleményét mindenekelőttiként elfogadja? Nem. Az, aki vásárol, az esetek döntő többségében a saját szakértőjével vizsgáltatja meg annak a kockázatát, hogy érdemese az üzletet megkötni vagy sem. Ehelyett mi ezt valahogy fejtetőre állítva próbáljuk megcsinálni. Ki merem jelenteni: ez nem jelent mást, mint a hazai szürkeállomány és a szakértelem leértékelését. Ma léptennyomon azt tapasztaljuk, hogy a külföldi tanácsadó cégek közvetítenek a menedzsment és a tulajdoni jogokat eladók között, de ez már az előző időszakban, az előző kormány időszakában is így volt.
