Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
1195 privatizációs technikával, a másik pedig az, hogy a javaslat a korábbi szabályhoz képest csökkenti a kedvezmény mértékét, ezért ebben a kérdésben is módosításra tettünk jav aslatot. Röviden szeretnék foglalkozni az egzisztenciahitel kérdésével is, mert a törvényjavaslat 50 millió forintra korlátozza az egy vevő által ugyanannak a vagyonnak a megszerzésére felvehető hitel felső határát, legyen az természetes személy vagy szerv ezet. Módosító javaslatunk arra irányul, hogy ha olyan társaság vagy szövetkezet kíván privatizálni, ahol a munkavállalók legalább 25 százaléka vevőként jelentkezik, akkor az MRPre ne vonatkozzon a felső határ, hanem a jelenleg hatályos rendelkezések érvé nyesüljenek, és a társaság vagy szövetkezet tagonként vehessen fel legalább ötmillió forintot. A fentieken kívül módosítást indítványoztunk a vagyonkezeléssel és a vagyonvédelemmel kapcsolatban is. Ennek részleteiről én most már - az idő előrehaladottsága miatt - nem beszélnék. Még egy záró gondolat, tisztelt képviselőtársaim. Magyarországon ezekben az években dől el, hogy kik lesznek a gazdagok és kiknek jut kevesebb a javakból. Meg kell akadályozni, hogy az erkölcstelenség, a féktelen kapzsiság, a mások m inden áron való eltaposása legyen az uralkodó magatartási forma a privatizációs eljárásban, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen törvényt alkot a tisztelt Ház. (10.40) Nagyon örültünk Bokros Lajos pénzügyminiszter úr pár héttel ezelőtt elhangzott azon nyilatkozatának, melyben kilátásba helyezte a kapcsolódó jogszabályok módosításának szükségszerűségét, és még jobban értékeltük azt, hogy a jogszabályok módosításával gátat kíván emelni a csalárdság ellen, mégpedig olyan szigorral, hogy a társadalmat becs apókat egyszer s mindenkorra kirekeszti a gazdasági életből. Egyetértünk vele, mert nagyon nem szeretnénk, ha a privatizációt a nemzetközi kalandorok és a tisztességtelen manipulálók uralnák, és olyanok adnák ki magukat befektetőknek, akiknek nemhogy befek tetnivalójuk, tőkéjük nincs, hanem sokszor még bejegyzett és működő cégük sincs, egyikükmásikuk meg egyenesen a SingSingből érkezett a nagy lehetőségek országába: a gazdaságilag lassan már agonizáló Magyarországra. Meg kell szabadulni a személyiségi jogo k védelmének téves komplexusától, és nem szabad tovább megengedni, hogy erre hivatkozással olyanok bújjanak be a jog védőbástyái mögé, akik nem hogy védelmet nem érdemelnek, hanem egyenesen persona non graták az üzleti életben. A magyar népnek joga van tud ni, hogy kik lesznek az ország gazdái, ezért aki részese akar lenni a most folyó új kisajátításnak, annak nem lehet titkolnivalója sem múltjában, sem pedig a szándékait illetően. A javakat megszerezni akaróknak láthatóvá kell tenniük vagyoni helyzetüket, é s ne csak jogaik legyenek, hanem kötelezettségeik is, mégpedig számon kérhető felelősségi rendszer szerint. Átvilágítható és a kritikát minden tekintetben elbíró olyan új tulajdonosi réteg kialakítása lehet csak a cél, amely hosszú távra kíván berendezkedn i, mégpedig olyan indíttatással, hogy a maguk tisztességes haszna mellett figyelemmel vannak a társadalom érdekeire is. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül nyomatékkal szeretnék utalni arra, hogy a privatizációs törvény, akármilyenné alaku ljon is, mindaddig nem lesz képes betölteni rendeltetését, amíg a kárpótoltak nem lehetnek részesei a privatizációnak, vagy valamilyen formában nem kaphatnak megfelelő ellenszolgáltatást kuponjaikért. A kárpótlási jegyeket ugyanis nem ajándékként kapták az országtól, hanem azért a jogtalanul elvett vagyonukért, amin most a privatizatőrök a miáltalunk megszabott feltételek szerint elosztozhatnak. Minden privatizálni akaró befektetőnek tudnia kell, hogy mindaddig törvénytelen úton jár, amíg olyan emberek száz ezrei élnek a társadalomban, akiknek vagyonán osztoznak, de akik ezideig a sajátjukból még morzsákat sem kaptak, legfeljebb ígérvényt, egyre halványuló reménnyel. A törvényt nekünk, képviselőknek kell olyanná formálni, hogy a kárpótlásra jogosultak is rész esedjenek a javakból, mert ezt nemcsak az egykoron kifosztott és megalázott emberek és hozzátartozóik méltósága követeli meg, hanem országunk és egyben egész újkori történelmünk hitelessége is.
