Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 16 (47. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
51 továbbiakban - ha ilyen kényszerhelyzet miatt lép az FMhivatal, és dönti el a közös tulajdonok helyét - ne kapja meg a kedvezményt az, aki majd ez után kívánja kiméretni a földjét. De ez csak azokra vonatkozik - m ég egyszer mondom , akik kényszereljárással lesznek besorolva, mert ott helyben nem tudták eldönteni, hogy kinek hol a földje. Ha megegyezés van, úgy kerül közös tulajdonba a föld, hogy ott a földkiadó bizottság és a tulajdonosok ezt a saját eljárási rend jük szerint megoldották, ott akár 2010ben, 2025ben akarja valaki kiméretni a földjét, akkor is jár az 50 százalékos állami támogatás a kimérési költségre. Tehát csak azokat érintené hátrányosan, ahol megegyezés nem születik: ott kiki a saját költségén m érettethetné ki a jövőben a földet. Ezen egyébként lehet vitatkozni. Ezt a szocialista párt képviselői ugyanúgy támadják, mint a kisgazdapárt és az MDF részéről. Hogyha a tisztelt Országgyűlés nem kíván olyan megszorítást tenni, amely anyagilag is ösztönöz né a tulajdonosokat arra, hogy végül is a földtulajdonuk megjelenítést nyerjen az ingatlannyilvántartásban, akkor én mint SZDSZes képviselő, személy szerint nem csinálok nagy problémát, azt mondom: megegyeztünk, örülök neki, hogy így történt. Az utakkal kapcsolatban. Az előttem szóló kisgazda képviselő aggódott, hogy az utak aranykoronaértékét a földtulajdon, a részaránytulajdon terhére kell elszámolni. Hát hová számolnánk el? Itt most új utakról van szó. Azokról az utakról van szó, amelyeket azért kell nyitni a táblában, hogy az újonnan kialakult... (Izsó Mihály közbeszólására:) Ahol út volt, arra ez nem vonatkozik. Az nem ennek a törvénynek a tárgya. Ahol korábban út volt, azt már kivették az ingatlannyilvántartásból. Ott nem csökkentünk. Az új utakra vonatkozik. Én örülök neki, hogy Izsó Mihály úr ennyire pesszimista, mert én meg tudom vigasztalni, és földerül az arca két percen belül: ez a korábbi utak kialakítására, nyilvántartására nem vonatkozik, soha nem vonatkozott és a jövőben sem fog. Az újonna n kialakult ingatlanok megközelítése érdekében létrehozott utakról van szó, amelyek egyébként önkormányzati tulajdonba fognak kerülni. Ezekkel az utakkal nyilván kisebb lesz a parcella, és mivel egy bizonyos ingatlant szolgál ez az út, nevezetesen annak az érdekét, aki annak az ingatlannak a tulajdonosa, így természetesnek vélem én - bár lehet ezen vitatkozni , hogy az ő aranykoronaértéke fog ezzel csökkenni. Ha majd az én érdekemet fogja szolgálni, akkor az én - mit tudom én - televízióm értékét fogja cs ökkenteni ez az út. Speciel nekem nincsen földtulajdonom kimérve, én közösben hagytam - de ez, ugye, az én bajom. Az önkormányzati földtulajdonlásra a vita jó részében voltak már megoldási javaslatok is. Én azt szerettem volna elérni - megmondom őszintén , hogy a jelenleg hatályos törvényt tartsuk be, és 1994. május 31ét követően azokat az állami földterületeket, amelyek kárpótlás során nem kerültek kijelölésre és nem kerültek új tulajdonoshoz, adjuk oda az önkormányzatoknak. Ezt a törvénymódosítás nem íg y oldja meg, hanem egy egyezséget, egy olyan békés folyamatot céloz, amely a későbbi kárpótlásra jogosultak érdekeit nem csorbítja, de valamennyi lehetőséget ad az önkormányzatoknak. Szörnyű az a helyzet, hogy az önkormányzatok immár négy éve várnak rá, ho gy valamiféle tulajdont kapjanak. Elmondtuk, hogy az egyes állami tulajdonú ingatlanok önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvénynél miért nincs ott a földterület azon önkormányzatoknál, amelyek korábban önkormányzati tulajdonnal rendelkeztek. Én elmo ndtam, hogy az én városom, Jászberény 2800 holddal rendelkezett. Ez a város tulajdona volt, nem közbirtokossági tulajdon. A városnak volt 2800 holdja. (13.00) Ezt 1951ben a várostól elvették, az állami gazdasághoz csatolták mint állami tulajdont. Lement a kárpótlás, mindenki megkapta a földjét, és nagyot néztünk akkor, hogy bizony a városnak nem hogy 2800 holdja, de 2 holdja sincs, és most ott vagyunk egy komoly beruházásban, egy kórházbővítésben, ott vagyunk egy szennyvíztisztító telep építésénél, egy gáz fogadó állomás létesítésénél, és kénytelen a város saját erőforrásait mozgatva bizony komoly áron földeket venni. Azon is gondolkozzunk el - csak etikailag, jogilag ne gondolkozzunk rajta, mert jogilag teljesen tiszta , ha én 4050 ezer forintért szerezte m meg egy hektár földet kárpótlásban, akkor - ha a város meg akarja tőlem venni - miért kérek érte 2 millió forintot hektáronként. Miért nem kérek, mondjuk,
