Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKgP
297 jogszabályi lehetőségek szerint, hiszen itt nem valamiféle kormányvagyonnal kapcsolatos rendelkezési jogot kell megvitatni, hanem a magyar nemzet által évszázadokon á t létrehozott érték magánkézbe adásáról van szó, tehát egy olyan jelentőségű dologról, amellyel kapcsolatban nem lehetett volna a választópolgárok akaratát figyelmen kívül hagyni. Azt hiszem, világosan körülhatárolható, hogy végül is miért csak most zajlik ez a vita és nem a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel egy időben, és hogy egyáltalán miért volt az, hogy a szóban forgó jogszabály meghozatalát követően megindult az a folyamat, amelyet a mai napig spontán privatizációnak szoktak nevezni. Én azonban személy szerint - legyen szabad megjegyeznem - sokkal inkább indokoltnak tartanám a nemzet vagyonának tudatos kifosztása kifejezéssel behelyettesíteni a spontán privatizációt, hiszen jól kimutatható, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény meghozatal akor olyan helyzetet teremtettek, hogy szinte vele párhuzamosan az addig kinevezett vállalatvezetőket a munkásvezetőlegitimizációs választások kapcsán egy olyan többletjogosultsággal ruházták fel, hogy most már választott vezetőként joguk legyen az állami vagyon lebontásában mint menedzsment közreműködni önmaguk hasznára és javára. Mindjárt látni fogják igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a jelenlegi hatalom a most beterjesztett törvényen keresztül miként menti át ezt a törvényesített rablási konstrukciót , mert erre sem lehet más kifejezést használni. Azt hiszem, ha önök figyelembe veszik azt, hogy a vállalatvezetők, tehát az akkori kommunista nómenklatúra tagjai megkapták ezt a jogosultságot, nem árt figyelembe venni, hogy a létrehozott ÁV, illetőleg ÁV R t. pedig odaadatott a KISZ Központi Bizottsága prominens vezetőjének. Ettől. kezdve aztán tényleg teljesen kézenfekvő az egész konstrukció, hogy miként történt a magyar nemzet vagyonának szétosztogatása a magyar nép kihagyásával. Ehhez még vegyék figyelemb e igen tisztelt képviselőtársaim, hogy létezett egy polgári törvénykönyv, és annak létezett a 210. és 236. §a, amely lehetőséget adott volna a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága esetén a létrejött ügylet megtámadására. De ez nyilván nem jelenthetett semmiféle veszélyt, miután a privatizációs ügyleteknél a tulajdonosi jogokat az ÁV, illetőleg az ÁV Rt. gyakorolta. Majd pedig, amikor a politikai ellenfelek már egy olyan erőt jelentettek Magyarországon, hogy napirendre került ez a kérdés , akkor felvetettük: vajon a legfőbb ügyész úr miért nem indítja meg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága alapján ezeknek az ügyleteknek a megtámadását és miért van az, hogy ha az ellenszolgáltatás és a szolgáltatás közti feltűnő arán ytalanság kimutatható lett mondjuk egy tízezer forintos ingóság adásvételénél, akkor az ügyészek megindították a pert, de a tízmilliárdos vagyonoknál nem indították meg. Hát, érthető, hogy miért nem indították meg! Mert ez beletartozott abba a hatalom- és vagyonátmentésbe, amelyről a nép suttogott és beszélt, de amelyet megfogni legfeljebb akként lehetett... önök is ismerik, én is ismerem, valamennyien ismerjük például annak a sokmilliárdos vagyonnak a tulajdonosát, aki még 1990 áprilisában az újságok hasáb jain úgy nyilatkozott, hogy egy fél liter tejet nem tud megvenni a gyerekeinek, mert olyan szegény. (12.30) Ehhez képest az állami vagyonból rövidesen megkapta a szükséges milliárdokat, hogy ilyen gondjai ne legyenek. Nos, én úgy gondolom, amikor az ellenz ék ezeket a tényeket kezdte az ország nyilvánossága elé tárni, rögtön váltott a hatalom: kihagyta a gazdasági társaságokról szóló törvény 27. §át, ezt hatályon kívül helyezték, hogy ne lehessen a bíróság előtt megtámadni az ilyen ügyleteket; majd később a z Alkotmánybíróság hozott egy határozatot, amivel az ügyészség jogkörét - egyébként nagyon helyesen és a jogállami körülményeknek megfelelően - szűkítette. Csakhogy ebben az esetben a megmaradt jogi konstrukcióban nem volt már több olyan jogi szerv, amely az ilyen ügyleteket megtámadhatta volna, hiszen az egyetlent, az ügyészséget, amelynek ez a jogosultsága ténylegesen fennállhatott volna, ebből a jogkörből kirekesztették. Ezt azért kell ilyen világosan és tisztán látni, mert ha a most beterjesztett törvén nyel összevetjük ezt a nyilvánvalóan törvénytelen folyamatot - amelyet most már a beterjesztő maga is egy olyan
