Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKgP
298 környezetbe ágyaz, hogy azért van szükség a beterjesztésre, mert hiszen a nemzeti vagyon megmaradt részének szétosztásáról van szó - látjuk, hog y megfeledkeznek arról, hogy a beterjesztés szerint, a stratégiai és taktikai beterjesztés mellékleteiből is kitűnően végül is a nemzeti vagyon 47 százaléka már korábban szétosztásra került; hadd tegyem hozzá rögtön: anélkül, hogy annak ténylegesen kimutat ható ellenértéke bárhol fellelhető lenne. És ha hozzávesszük, hogy a magánosítási folyamat kapcsán még jó néhány százalék állami vagyon magántulajdonba került, akkor már láthatják, hogy a nemzeti vagyon több mint 50 százaléka magánkézbe került. Tehát tulaj donképpen most már a vagyonnak csak egy töredékéről beszélhetünk, mert az eltelt néhány év alatt - ezalatt értem az állampárti időszak utolsó éveit, értem az új adminisztráció eltelt négy évét és a jelenlegi adminisztráció alatt eltelt hónapokat is - egy o lyan helyzet keletkezett, hogy korábban kimazsolázták az állami vagyon színejavát. Most már megmaradt az állami vagyonnak egy olyan része, amelyet helyesen oszt fel a stratégia és taktika három részre, és mondja, hogy ezek között vannak a nagy vagyonok, a közepes vagyonok és a kis vagyonok. Csakhogy a kis vagyonokat és a közepes vagyonokat - amelyek természetesen csak az elnevezésükben kis vagyonok, mert ezek a vagyontárgyak végül is hatalmas összeget jelentenek - egy olyan konstrukcióba ágyazza be az úgyn evezett egyszerűsített privatizáció kapcsán, ahol is én úgy gondolom, teljesen kézenfekvő, hogy az egyszerűsített privatizáció a menedzsmentre bízza a vállalat értékelését, a pályáztatást, a pályázat elbírálását, úgy, hogy a menedzsment maga is pályázhat, és természetesen önmagát nyertesnek is kinyilváníthatja. És erre az esetre, ha önmagát nyilvánítja nyertesnek, nehogy már rosszul járjon, a vagyon 50 százalékát még az államnak oda kell adnia ingyen. Kérem, ne haragudjanak, ha azt mondom: ehhez képest Csák Máté maga volt a jogállamiság példaképe! És akkor, azt hiszem, még nagyon is finoman fogalmaztam! Itt egyszerű hűbéri osztogatásról, vagyonosztogatásról van szó. Egy szűk réteg egymás között szétosztogatja a nemzet vagyonát; önökkel meg, igen tisztelt kép viselőtársaim, jóváhagyatják, hogy később ne lehessen felelősségre vonni azokat, akik ezt teszik: törvény erejére emelik a rablást! Én nagyon félek, hogy keresztül fog menni annak ellenére, hogy már a korábbi szónokok közül nem egy volt, aki felhívta a fig yelmet arra, hogy ezt a törvényt nem lehet jóváhagyni, nem lehet elfogadni. Egyetlenegy helyes út lenne, hogy vissza kell vonni ezt a törvényt. Elfogadhatatlan az olyan megközelítés, amit például Tardos Márton képviselőtársunktól hallottunk, aki még módosí tványt sem lát szükségesnek, hanem azt mondja, hogy itt csak bizonyos fajta finomításokra van szükség, mert az is megteszi adott esetben mindazt, ami itt elvárható. Nos, azt is világosan kell látni, hogy ez az egész folyamat azért történt így, mert egy pol itikai elhatározás született annak érdekében, hogy a volt nómenklatúra tagjai megkapják az állami vagyon egy részét, mert a vagyont mindig vissza lehet váltani politikai hatalommá - és ehhez csatlakozott az elmúlt adminisztráció hatalmi részének egy szűk c soportja is! Ilyen körülmények között az egész privatizáció a magyar nemzet értékeinek, vagyonának nyilvános eltűnése következtében ide áttendálódott, itt fellelhető ennek egy töredéke. De nem a tehetség, nem a többletmunka, nem a szorgalom az, ami végül i s a vagyonok megalapozását szolgálta, hanem ez a tisztességtelen vagyonszerzés, ami kimutatható a reprivatizáció helyett a kárpótlásnál, kimutatható a licitnél és itt, a privatizációnál. Tehát egyértelmű, hogy nem a régi tulajdonosoknak akarták visszaadni a tulajdont, nem akarták a magántulajdon szentségén alapuló társadalmat felépíteni! Mert hogyan lehet itt a magántulajdon szentségéről beszélni, miközben a rablott holmi tetejéről állva hirdetik a magántulajdon szentségét!? Egyértelmű, hogy ez a magántulaj don megcsúfolása! Nem vitatom, hogy önmagában az előterjesztésnek vannak olyan részei, amelyek természetesen megalapozottak is. Azt senki nem vitatja, hogy végül is az állami tulajdonnak legalább a kétharmad részét, illetőleg azt meghaladó részét magántula jdonba kell adni. Senki nem vitatja, hogy általában a magántulajdonnak jobban kell funkcionálnia, mint az állami tulajdonnak. Azt sem vitatja a Független Kisgazdapárt, hogy ennek a folyamatnak gyorsabbnak kellene lennie, mint amilyen. De kérem, nem lehet ú gy a gyorsaság kritériumát alapkövetelményként feltüntetni, mint ahogy azt a jelenlegi
