Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KARL IMRE, az MSZP
293 ÁV Rt., a privatizálandók pedig az ÁVÜ fennhatósága alá k erültek. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló '92. évi LIII. törvény felhatalmazása alapján a többször módosított 126/1992es kormányrendelet 2. számú melléklete sorolja fel azon gazdálkodó szervezete ket, amelyek esetében a tulajdonosi jogokat a két állami vagyonkezelő szervezeten kívül más gyakorolja. Így ma nyolc miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal lényegében azonos jogkört gyakorol, mint az ÁVÜ és az ÁV Rt. Mindezeken túl egy külön erre a célra m egalakított költségvetési intézmény, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet foglalkozik azzal a vagyontömeggel, amely a szovjet hadsereg, az MSZMP, a munkásőrség, valamint egyéb társadalmi szervezetektől a magyar államhoz került. Az Országgyűlés a közvetlen el lenőrzés jogát nem, hanem az átfogó útmutatás jogát tartotta fenn magának, melyekre az évente meghatározott vagyonpolitikai elvek szolgáltak. Az állami vagyon hasznosításának, magánkézbe adásának alapvető feltétele, hogy az hosszabb távra is érvényes gazda ságpolitikai stratégiára épüljön, és a folyamatok ennek megfelelően olyan törvényi keretben alakuljanak, amelyek a távlati, egyértelműen megfogalmazott koncepciót szolgálják. Mindezek a követelmények eddig hiányoztak. A vagyoni csoportokat és a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezetek, valamint azok működési elveit 1992 nyarán határozták meg egyértelműen, de a vagyon tulajdonosokhoz való rendeléséhez nem alkottak koncepcionális rendező elveket. Problémát okozott az is, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló in tézményeket csak 1992 augusztus végén kötelezték vagyonmérlegek elkészítésére, minek következtében az elmúlt négy évben az Országgyűlésnek nem volt megfelelő információja az állami vagyon teljes köréről. Emellett nem alakult ki az állami vagyon változásait figyelő országos statisztikai információs rendszer, emiatt nem merült fel, még igényszinten sem, a teljes vagyoni kör kezelése, összehangolásának követelménye. A nem megalapozott döntések hátterében tehát az is állt, hogy az állami vagyon értékesítésének, kezelésének nem volt egységes szabályozórendszere, sem pedig egységes ellenőrzése. A privatizáció eddigi végrehajtása kapcsán alapvető szempont, hogy mennyire volt képes a strukturális problémákat kezelni, mennyire eredményezett a lehetőségeknek és a köve telményeknek megfelelő hatékonyságjavulást. Az elmúlt négy év során az állami tulajdonban levő gazdasági vagyon közel fele került privatizálásra. Mivel a megvalósítást többségében a piac szereplői kezdeményezték, elsősorban a kedvező gazdasági adottságú s zervezetek kerültek privatizálásra. A magántulajdon a nemzetgazdaság néhány területén meghatározóvá vált; így a nagy- és kiskereskedelem, a vendéglátás, az élelmiszer- ipar egy részében, valamint az építőipar és építőanyagipar területén. A föld- és kárpó tlási törvények okozta jogi bizonytalanságok miatt a mezőgazdaság, a termelő infrastruktúra területén koncepció hiányában, a bankszférában pedig a konszolidáció vontatott végrehajtása miatt mérsékelt a privatizáció. A többségi magántulajdonba került termel őegységek gazdasági hatékonysága egyértelműen kimutathatóan jobb, mint az állam kezében levő gazdálkodó szervezeteké. A privatizáció értékelésekor nem elhanyagolható szempont az állami vagyon körében végbement vagyonvesztés folyamata. Az eladandó vállalato k körében a rosszabb gazdasági mutatójú vállalatok maradtak, s ezek vesztesége általánossá vált. Ez azon is lemérhető, hogy az állam adóbevétele a nagyvállalati állami szektortól néhány év alatt törtrészre zsugorodott. (12.10) Szakértők szerint 1990 és '94 között közel 200300 milliárd forintnyi nagyságrendű a vagyon leértékelődése. Az állami többségű tulajdonban levő társaságoknál az általános létszámcsökkenés 1520 százalékos mértéket is elér. Az ÁVÜ hatáskörébe tartozó gazdasági társaságok közül a társas ágok mintegy egynegyede gazdasági és pénzügyi értelemben veszélyeztetett helyzetűnek minősíthető. A saját vagyon eladósodása a társaságoknál folyamatosan nő.
