Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KARL IMRE, az MSZP
291 megteremtődik egy szükséges feltétel ahhoz, hogy a magántulajdonra, illetve az arra közvetlenül visszavezethető intézményi tulajdon tú lsúlyára épülő piacgazdaság realitássá váljék. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény fontosságának hangsúlyozása mellett annak időszerűségét is ki kell emelnem. A kormányprogramban ez úgy került megfogalmazásra, hogy a kormány a parlamenti ciklus elején új, egységes privatizációs törvényt terjeszt be az Országgyűlésnek. A kormányprogram szerint tehát nem történt késedelem, de azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy szerencsésebb lett volna, ha az eredeti elképzelés szerint már szeptemberben benyújtásra kerül a törvényjavaslat. Meg kell azonban jegyeznem azt is, hogy a benyújtást késleltette többek között az Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló partnerekkel történő - egyébként fontos - egyeztetési aktusok elhúzódása is. Így végül csak novemberben került sor a törvénytervezet parlamenti átadására, mely legkorábban a mai nappal tette lehetővé a tárgyalás megkezdését. Természetesen már most is hangsúlyoznom kell, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója abban érdekelt, hogy minél hamarabb elfogadásra kerüljön a törvény, s annak ismeretében és alapján folyjon az érdemi munka. Szükséges azt is elmondanom, hogy a kialakult interregnum, a viszonylag nagy köztes idő zavart és bizonytalanságot okozott a privatizációs szervezetek működésében is. Fontos megemlíteni a tör vény indokoltsága melletti érvelésben azt, hogy úgy ítéljük meg, a privatizáció a kormányzati munka egyik legérzékenyebb része volt és marad is mindaddig, míg megnyugtató módon le nem zárul. Tény az is, hogy az elmúlt években a privatizációnál különösen ér vényesült a jog, a morál és a gazdasági racionalitás harca. Sajnos sokszor az ideológiai, politikai érdekek domináltak. Ez a társadalomban rendkívül nagyfokú bizonytalanságot keltett, ami komolyan nehezíti ma a munkát. Eredményt nagy valószínűséggel csak a kormányprogramban elfogadottak alapján lehet elérni. Éppen ezért indokolt röviden felidézni, hogy a kormányprogram a privatizációs elvekkel és célkitűzésekkel kapcsolatban mit irányzott elő. A Magyar Köztársaság kormányának meggyőződése, hogy a nemzet fel emelkedésének záloga a magántulajdon meghatározó szerepén nyugvó gazdaság, amely kedvező feltételeket teremt a korszerű ismeretekkel rendelkező, a kor kihívásaira tettekkel válaszolni képes szabad állampolgár számára. Ebből következően a társadalmi és szel lemi élet felvirágoztatását, a magántulajdon uralkodóvá válása nyomán kibontakozó gazdaságitársadalmi fejlődést a polgárosodás kulcsának tekinti. A tulajdonosi szerkezet, a magántulajdon túlsúlyát biztosító átalakulásnak, s egyúttal a vállalati válságkeze lésnek alapvető módszere az állami tulajdonban levő vállalatok privatizálása. Előkészítését és lebonyolítását a versenyszférában gyorsan el kell végezni. A végleg csődbe jutott vállalatokat fel kell számolni. Ennek eredményeként jövedelemtermelő vállalati struktúrának kell kialakulnia. A kormány biztosítja az állami tulajdonban levő vagyon piaci rendszerű kezelését, vagyonkezelésbe adását. Meghatározza azon társaságok körét, amelyek privatizálását az állami tulajdonos átmenetileg elhalasztja. Ezeket szigor ú feltételekkel vagy vagyonkezelésbe adja, vagy többéves vezetői szerződést köt a kinevezett vezérigazgatóval. (12.00) A fenti célok megvalósításához szervezeti változásokra van szükség. Meg kell erősíteni a privatizáció ellenőrzését, beleértve az Országgy űlés felügyeletét és a folyamat nyilvánosságát. A kormány véget vet a nemzet vagyona osztogatásának és felélésének. A privatizációs bevételek felhasználását szigorúan ellenőrzi. A tulajdonosváltás során előnyben részesítendők a készpénzes privatizációs mód szerek. A nagyvállalatok privatizációjánál az új tulajdonosi szervezet szerződést köt a privatizáció végrehajtására pénzügyi tanácsadó cégekkel, illetve hitelintézetekkel. Ennek feltételeiben ki kell kötni a vevőtől elvárt, megfelelő ellenértéket, tőkeemel ést, foglalkoztatási szintet és egyéb, például környezetvédelmi követelményeket. A közszolgáltató vállalatok, nagy kereskedelmi bankok és egyes
