Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY, a számvevőszéki bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének előadója:
281 Másodsorban előrelépést jelent, hogy az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának tagjai az Országgyűlés köréből kerülnek ki, a felügyelőbizottság elnökét kinevezése előtt meghallgatja az Országgyűlés illetékes bizottsága; a munkavállalóknak van képviselete, és részvételükhöz a döntésekben bizonyos garanciák kapcsolódnak; deklarálva van az Országgyűlésnek az az egyébként is meglévő jogosultsága, hogy a végrehajtó apparátusokat beszámoltathatja. Ugyanakkor alapvető hiányosság, hogy nincs törvényi útmutatás abba n, mely szempontok szerint kell az ellenőrzésnek egy tranzakciót hatékonynak és célszerűnek minősítenie. Hiányzik az az ellenőrzéshez is szükséges kiinduló dokumentum, amely korábban az Országgyűlés által elfogadott vagyonpolitikai irányelvekben volt megfo galmazva. Alapvető hiányosság az is, hogy a törvénytervezet az egyedi ügyekhez tartozó előkészítési hibák, esetleges visszaélések, mulasztások kiszűrésére nem tartalmaz semmiféle biztosítékot. Meg sem említi a vagyonra irányuló döntések előkészítéséhez kap csolódó, folyamatba épített ellenőrzés fórum- és garanciarendszerét. Ezért elfogadhatatlan, mert változatlanul fenntartja azt a szerződéses biztonságot garantáló alapelvet, mely kizárja azok utólagos, ár- és egyéb kifogásokra hivatkozó, vagyis az állami al kalmazottak hibáit korrigálni igyekvő megváltoztatását. A megoldást az jelentené, ha az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. igazgatósága és az ügyvezetés közé kötelező elemzési és minősítési szabályok szerint eljáró kontrollszervet iktatnának be. Enne k munkáját az ÁSZ és az ÁPV Rt. éves vizsgálatainál, illetve egyes tranzakcióinál irányított ellenőrzésben vehetnék igénybe. A törvény tervezete jelen formájában az ellenőrizhetőséget abból a szempontból is korlátozza, hogy nincs a vagyonra nézve egységes jogállása a tervezett ÁPV Rt.nek. A kevert megoldás mellett három vagyonkimutatás futna párhuzamosan. Szinte megoldhatatlan lenne a ráfordítások elválasztása, és az egységes szemléletű vagyonmérleg hiánya olyan képtelen helyzetet idézne elő, amelyben egy vagyonelem értékesítése jónak vagy rossznak attól minősülne, hogy az éppen milyen nyilvántartási körbe tartozik. Továbbá: nem rendelkezik a törvény arról sem, hogy mi legyen az ÁVÜ jelenlegi saját vagyonával. S végül a pályáztatás, versenyeztetés szabályoz ása elmosódó, kiskapukat tart fenn, nem érvényesíti következetesen az átláthatóság elvét. El kell még mondani, hogy az ellenőrzések hasznosításának a törvénytervezet szerint nincsenek fórumai. Így a felelősségi és a tapasztalatok alapján való intézkedési k ötelezettségek is elmosódnak. Például nincs feloldva az az ellentmondás, hogy az ÁPV Rt. a társasági törvény hatálya alá tartozik, s mint ilyen, a nyereséges gazdálkodásban, vagyona gyarapításában érdekelt. Ez a tevékenységnek alapvető minősítési mutatója. Ugyanakkor ettől a részvénytársaságtól azt várjuk el, hogy e vagyontól minél előbb szabaduljon meg, hogy vagyonát csökkentse. (11.00) Továbbá, ha a tervezett privatizációs minisztérium intézménye létrejön, tisztázni kell a tulajdonosi, felelősségi kérdése ket, az utasítási, eljárási szabályokat. A felelősségi és gazdálkodási kérdésekben megoldást jelenthetne és az ellenőrzést is megkönnyíthetné, ha az ÁPV Rt. igen szerény saját működési vagyonnal lenne ellátva, és lényegében minden hatáskörébe utalt vagyonr a nézve bizományosként járna el. Ezek a gondolatok lényegében megtalálhatók a számvevőszéki bizottságnak abban az ajánlásában, amelyet az ÁSZ vizsgálati jelentései és az elmúlt négy évet átfogó elemzése alapján 1995. január 24én fogadott el. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Minden jogszabály annyit ér, amennyit be lehet tartatni az előírásaiból. Jól tudjuk, hogy a privatizációt ellenőrizni rendkívül nehéz, és József Attilával szólva "a törvény szövedéke mindig felfeslik valahol". Nekünk, képviselőknek az a dolgunk, hogy ezt lehetőleg megakadályozzuk, hiszen a nemzeti vagyon sorsáról van szó. Arról a vagyonról, melyet elődeink nemegyszer évszázadokon át gyűjtögettek, s amelyet kötelességünk gyarapítva adni át utódainknak, az utánunk következő nemzedéknek. Hö lgyeim és Uraim! Ez lenne a mi felelősségünk, és ezt rajtunk számon fogják kérni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)
