Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
269 tulajdonosi funkciók egy kézbe kerülnek. Ezt a modellt a tervgazdálkodás kipróbálta: nem vált be. Ugyanakkor kétségtelen: ha az ágazati minisztériumok, amelyek az ágazat hosszú távú fejlődéséért és stratégiájáért felelő sek, semmilyen tulajdonosi eszközzel nem rendelkeznek akaratuk érvényesítésére, ez hátrányos. Különösen ott okoz problémát, ahol az ágazat egykét vállalatra korlátozódik. Ha egy olyan konstrukció kerül kialakításra, ahol az állami vagyonkezelő szervezet m int tulajdonosi részvénytársaság, szuverén módon dönt, akkor ez azért veszélyes, mert elfogadhatatlanul nagy hatalom koncentrálódik egyetlen szervezet vagy személy kezében; másrészt kompetenciahiány miatt súlyosan sérülhetnek gazdaságpolitikai vagy ágazati érdekek. A törvényjavaslat ezt a sok szempontot tekintetbe véve kompromisszumos álláspontot képvisel, miközben nagy döntési jogot és felelősséget koncentrál az ÁPV Rt. kezében; ugyanakkor megteremti az ágazati minisztériumok intézményes érdekérvényesítési lehetőségeit is. Az eddigi privatizációs szervezet különböző jogi formákban működött. Az ÁVÜ költségvetési szervként jött létre, az ÁV Rt. pedig kormányalapította részvénytársaságként működik. A törvény előkészítése során széles körű szakmai vita zajlott le a tekintetben, hogy az új, egységes privatizációs szervezet költségvetési vagy gazdálkodó szervezeti formában működjön. A költségvetési szervi jelleget az erősebb ellenőrzési lehetőséggel, a vállalatok nagyobb önállósági lehetőségével indokolták. A rész vénytársasági forma mellett az szólt, hogy rugalmasabb üzletpolitika megvalósítására alkalmas, megkönnyíti a befektetőkkel való kapcsolattartást. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a privatizáció olyan funkció, amelynek sem a költségvetési szervi, sem a részvénytársasági forma nem tud hiánytalanul megfelelni. E szervezeteknek ugyanis nem üzleti haszon elérése a fő feladata - mint általában a részvénytársaságoké , ugyanakkor gazdálkodása gyökeresen eltér a költségvetési szervezeteknél megszokottól is. M ás szóval: mind a két forma erőltetett, előnyök mellett hátrányokkal is jár. Más választási lehetőség azonban nincs. A törvényjavaslat végül praktikus szempontok alapján döntött a részvénytársasági forma mellett. Ha ugyanis a jelenlegi ÁVÜ olvadna be az ÁV Rt.be, úgy az amúgy is elhúzódó privatizáció jelentős időre leállna. Költségvetési szerv gazdasági társasággal nem fúzionálhat, a részvénytársaságot pedig csak hosszadalmas végelszámolási eljárás során lehetne megszüntetni. Annak érdekében tehát, hogy a privatizáció szervezeti intézkedések következtében ne lassuljon tovább, a javaslat a jelenlegi ÁVÜ, illetve az ÁV Rt. összevonásának legegyszerűbb technikáját alkalmazza. Az ÁVÜt a törvény megszünteti, az ÁV Rt.nek pedig módosítja nevét és tevékenységi k örét, hiszen a részvénytársaság tevékenységében ezentúl a privatizáció válik elsődlegessé. Az új Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság az Állami Vagyonügynökség egyetemes jogutódja, tehát a megszűnő szervezettel jogviszonyban állók érdekei sérelmet nem szenvedhetnek. A jelenlegi ÁV Rt. alapító okiratát az alapító szervként eljáró kormány a törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül köteles módosítani. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet vállal kozói vagyona is az új részvénytársasághoz kerül. A törvény a 2. §ban kilenc pontban sorolja fel az alapvető privatizációs célokat, illetve azokat az elsődleges gazdaságpolitikai megfontolásokat, amelyeket a privatizáció során figyelembe kell venni. E pri vatizációs célok olyan alapelvek, amelyeknek át kell hatniuk a privatizáció egész folyamatát. Néhányat kiemelek ezek közül a célok közül: technikai fejlesztés, tőkeemelés, knowhow és marketingtapasztalatok behozatala, hazai vállalkozók és beszállítók támo gatása, a hazai tőkepiac fejlesztése, a meglévő munkahelyek megőrzése és újak teremtése. A törvényben felsorolt kilenc pont sorrendisége nem jelent fontossági sorrendet vagy értékítéletet. Minden egyes privatizációs ügyletnél más és más célok kerülhetnek e lőtérbe. Nyilvánvaló, hogy adott esetben a felsorolt célok egymással is ellentétben állhatnak, mint például a technikai fejlesztés és a foglalkoztatás. Ezért a konkrét privatizációs döntések során az ÁPV Rt.nek az egyes célok közti kiegyenlítődést, megfel elő kompromisszumot kell keresnie. E kilenc szempont
