Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
262 min dent el akarunk adni, ami az állam tulajdonában van. Meglehetősen széles az a vagyoni kör, amely nem, vagy csak részlegesen tartozik a versenyszférába - gondoljunk csak a MÁVra, a Postára, a hadiüzemekre, a természetvédelmi területeken működő állami gazda ságokra, az állami erdőkre és így tovább. Ebben a körben nem tervezünk alapvető tulajdonjogi változásokat. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a valódi versenyszféra privatizációját kívánja szabályozni. Ez az a kör, ahol a kormány gyorsítani akarja a priva tizációt. A magyar privatizáció négy éven át hirdetett alapvető vonása az volt, hogy az állami vagyont nem szétosztjuk, hanem eladjuk. Ez az elv helyes volt, de eddig csak részben érvényesült. Több keleteurópai országban is kísérleteztek vele, de végül se hol sem került sor arra, hogy a reprivatizáció, tehát az egykori tulajdonosok javára történő privatizáció legyen a magánosítás alapvető útja. Az úgynevezett kuponos privatizáció - például a cseh modell - sem teljesítette a hozzá fűzött reményeket. A pár hó napra tervezett akció négy évig elhúzódott, egy sor alapkérdést - így például a nagyvállalatok piacorientált átstrukturálását - ott sem sikerült megoldani. Nem jó módszer a kuponos privatizáció abból a szempontból sem, hogy egyetlen fillér addicionális tők ét sem biztosít az adott vállalatnak és az országnak. Ugyanez áll minden olyan megoldásra, amely az eredeti tulajdonosoknak vagy leszármazottaiknak kívánja visszajuttatni az államosított vagyont. Ezeket a modelleket tehát nem érdemes irigyelni. Elhatá rozott szándékunk, hogy a privatizációból befolyó bevételeket elsősorban az államadósság csökkentésére fogjuk felhasználni. Nincs is más választásunk. A felhalmozódott adósság fedezete nagyrészt az állami vagyon. Ha adósságaink terheit kizárólag a jövőben keletkező jövedelmekből fedeznénk, nem maradna forrásunk sem fejlesztésekre, sem jobb életkörülményekre. Sokszor, sok fórumon elhangzott már, hogy gyorsítani kell a privatizációt. Mint az elmúlt hónapok vitái tanúsították, ezt a megfogalmazást sokan félreé rtették, mások félremagyarázták. Szeretném a tisztelt Országgyűlés előtt is egyértelműen leszögezni, hogy amikor a kormány gyorsításról beszél, akkor ezt az előkészítő munka általános vezérelveként fogalmazza meg, és nem arra gondol, hogy az egyes privatiz ációs tranzakciókat kell sietve, elkapkodva intézni; bár hadd tegyem hozzá, nehezen indokolható, hogy miért van szükség harminc, sőt esetenként hatvan napra ahhoz, hogy egy háromszázfős kisvállalat privatizációs pályázatát az ágazati minisztériumok vélemén yezzék. Természetesen joggal vetődik fel két kérdés. Érdemes és lehete gyorsítani a privatizációt? Nézzük először a múltat! 1990 és 1994 között az állami tulajdonban lévő termelővagyon közel 50 százaléka került privatizálásra. Az ÁVÜ és az ÁV Rt. több min t 600 társaság többségi tulajdonát értékesítette magántulajdonosok számára, és valamivel több mint 500 állami cég átszervezés, illetve felszámolás miatt került ki az állami irányítás hatóköréből. Négy év alatt az ÁVÜ és az ÁV Rt. több mint 400 milliárd for intnyi bevételre tett szert, amiből majdnem 250 milliárd készpénzben - dollárban és forintban - folyt be. A könyv szerinti értéken '90ben 2000 milliárd forintra becsült állami vagyon mára körülbelül 1000 milliárdra olvadt. Számszerűen is bizonyítható, hog y a magánszektorban a lekötött tőke lényegesen jobban hasznosul, mint az államiban. A kétszáz, legnagyobb forgalmat lebonyolító magyar társaság adatai szerint a hatékonyságkülönbség közel ötszörös. Az 1993as mérlegadatok szerint 100 forint saját tőkére ve títve a magánszektorban 3,80 forint adózás előtti eredmény keletkezett, míg az államiban ez 80 fillér. Az elmúlt hónapok során mind az ellenzék, mind a kormányzati oldal felől elhangzottak olyan bíráló megjegyzések, hogy amióta ez a kormány van hatalmon, á ll a privatizáció. Kötelességem tájékoztatni önöket, hogy bizonyos szempontból a helyzet ennél is rosszabb. A privatizáció nem áll, hanem rossz irányba halad. Az elmúlt napokban kaptam kézhez a nagyjából véglegesnek tekinthető '94es adatokat. Ezekből kitű nik, hogy a privatizációs bevételek névleges összege '94ben nem marad el ugyan számottevően a '93. évi rekordnagyságtól, sőt, ha figyelembe vesszük, hogy '93ban a Matávprivatizáció kapcsán a 870 millió dollárnyi bevétel fele valójában nem meglévő állami
