Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 30 (50. szám) - Döntés a napirendi ajánlástól eltérő javaslatról - Az ülés napirendje további részének elfogadása - A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGA LAJOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VARGA LAJOS (MSZP):
225 Van mikrofon. Most már azt javaslom, hogy a helyéről mondja el a hozzászólását. További hozzászóló képviselőtársaimat kérem, hogy jöjjenek ide, van mikrofon, majd látni fogják. Szólásra következik Varga Lajos képviselőtársunk után Medgyasszay képviselőtársunk. Tessék, képviselőtárs unk, most már a helyéről. VARGA LAJOS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek még egyszer, de valóban úgy érzékeltem innen, hogy nincs mikrofon, ezért talán nem kell kimenni a pulpitusra. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Semmi gond. VARGA LAJOS (MSZP) : Visszatérv e: a gépjárműadóról szóló törvénymódosítás - mint ahogy a bizottság előadója is érzékeltette - két részből áll. Az egyik, ami ténylegesen az adó mértékének és az adózók körének a meghatározásával foglalkozik, a másik pedig egy olyan témával, amely azt szor galmazza törvényi szinten, hogy lehetőleg minél kevesebb gépjármű menjen keresztül az országutakon, az országunkon - főleg a kamionforgalom csökkenjen - és lehetőség szerint minél nagyobb mértékben a kombinált fuvarozást vegye igénybe az, aki kamionnal vag y súlyos teherautóval próbál az országunkon keresztülmenni. Úgy gondolom, hogy nem lehet vitatkozni azokkal a tényekkel, amelyeket a bizottság előadója is elmondott, hogy ez ténylegesen többletköltséget jelent a fuvaroztatóknak. Ugyanakkor én a magam részé ről egyet tudok érteni azzal, hogy 1992höz viszonyítva végeredményben valóban indokolt ennek a mértékét is emelni. (16.00) A másik rész, amivel viszont, úgy gondolom, mindannyian örömmel találkozunk, az az, hogy a mozgássérületeknek, mozgáskorlá tozottaknak alanyi jogon biztosítja ez a módosítás azt, hogy igénybe vehessék a kedvezményt, nem kell külön papírokat összegyűjteni. Ez mindenféleképpen jó. Részletesebben a kombinált fuvarozásról szeretnék beszélni, egyszerűen azért, mert ez egy picit két lelkűre sikerült. Egyik oldalon egyértelmű az, hogy a törvénymódosítás célja: kombinált fuvarozásra, vasútra, illetve hajóra terelje lehetőség szerint azokat a járműveket, amelyek az országon - mint ahogy az előbb is mondtam - keresztül akarnak haladni, va gy éppen a hazai fuvarozókat, akik ilyen értelemben kedvezményekhez juthatnának. Ezt üdvözölni lehet, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az utak mellett az élővilág nagy mértékben károsodik a kibocsátott gázoktól, kipufogógázoktól. Ugyanakkor viszont az is ig az - és ilyen értelemben is súlyos károkról lehet beszélni , hogy szinte nem múlik el hét anélkül, hogy egyegy súlyos kamionbalesetről ne tudósítanának az újságok, a televízió, a rádió, egyszerűen azért, mert útjaink zsúfoltak, és a kamionsofőrök sem a k ipihentebb emberek közé tartoznak. Ugyanilyen súlyos probléma az is, hogy az átdübörgő járművek a gépjárműútadóban vagy útalapban kifizetett összegnél lényegesen nagyobb mértékben teszik tönkre az utakat is; tehát mindenféleképpen az lenne a cél, hogy eze k a járművek lehetőleg ne a közutakon menjenek, hanem a kombinált fuvarozást vegyék igénybe. Én viszont úgy látom, hogy itt egy picit az adóforintok szükségessége is bejátszott a javaslat elkészítésébe. Amikor arról beszélünk, hogy mi fontosabb: a környeze tvédelem, az élet védelme vagy adott esetben az, hogy az adó befizetésre kerüljön, úgy gondolom, senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy elsősorban az élővilág, az élet védelmét kell preferálni. Miért mondom mindezt? Elsősorban azért, mert a törvényjavasla t, módosító javaslat azzal, hogy az előző kormányrendeletet megszüntetni kívánja a záró határozatában, gyakorlatilag azt a
