Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 16 (47. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
23 A részaránytulajdonból ez a törvényjavaslat a '93. évi II. alapvonulatának me gfelelően közös tulajdont, mégpedig a polgári törvénykönyv szerinti közös tulajdont akar csinálni. Látják, milyen az ember, én is pontatlanul fogalmazok. A közös tulajdon egyik formájából a közös tulajdon egy másik formáját akarja - akár erőszakkal is - lé trehozni. Meg kellene vizsgálni, hogy a létező részaránytulajdon vagy a polgári törvénykönyv szerinti közös tulajdon az, amely jobban szolgálja mind a tulajdonosok, mind pedig az előbb említett működőképes mezőgazdaság birtokstruktúrájának szempontjait. Mi ndehhez számot kell vetni azzal, hogy az 1993. évi II. - tehát a most módosításra váró - törvény minőségileg más jellegű földosztó törvény, mint a kárpótlás és az árverések útján szerzett földek ügye. Alaplényegét tekintve: itt a földosztás nem úgy valósul meg, hogy mástól valamit elvesznek és ezt szétosztják, hanem a földosztás úgy valósul meg, hogy egy létező tulajdonközösség ügyeit próbálja meg a törvény rendezni. De hogy teszi ezt? Valahogy úgy, mintha mondjuk itt a parlamentben születnék egy törvénymód osítás a házassági bontóper eljárási szabályainak módosításáról. Mondjuk hoznánk egy ilyen törvényt, vagy pedig elrendelnénk azt, hogy valamennyi érvényes házasság ezen menjen keresztül. Körülbelül ezt teszi a földkiadó bizottságokról szóló törvény akkor, amikor a létező részaránytulajdonból közös tulajdont csinál. Ugyanakkor itt már számosan elmondták, hogy ez a bizonyos polgári törvénykönyvbeli közös tulajdon nagymértékben nehezíti a működőképes birtokméretek kialakítását. Éppen ezért - erre nézve be is nyújtottam egy módosító javaslatot - sokkal inkább a kísérlete megteremteni az előbb említetteket. Tehát egyáltalán nem gondolom, hogy az a szöveg lesz a végső változat, amit én leadtam. Ezzel együtt is leadtam, mert rendkívül fontosnak tartom azt, hogy is mertessék el a részaránytulajdont, helyeztessék vissza jogaiba. Ez eljárási szabályait illetően lényegét tekintve egy könnyített közös tulajdon. Tehát olyan értelemben nincs minőségi újdonság, hogy ez is közös tulajdon. Márpedig végül is az eredeti törvény sem ellenezte a közös tulajdon lehetőségét. Ugyanakkor rendkívül fontos az, hogy a tulajdonosok szándéka semmilyen körülmények között ne szenvedhessen csorbát. Sem azoké, akik már eddig is a kimérést kérték, sem pedig azoké, akik mondjuk ezt követően kívá nják részaránytulajdonukat természetben is kiméretni. Éppen ezért az lenne a leghelyénvalóbb, hogy ezt a könnyített közös tulajdont, ezt a részaránytulajdont, ennek a legfontosabb szabályait már most emeljük be ebbe a törvényjavaslatba. Annál is inkább, me rt itt nem egy új megalkotásáról van szó, hiszen az 1992. évi II. - tehát az átmeneti szövetkezeti - törvénnyel gyakorlatilag ezek a részarányközösségek létrejöttek. (10.40) Ez nem is lehet másként, hiszen akkor semmi értelme nem lett volna a részaránytu lajdonosok közgyűlését összehívni. Tehát ezt a létező közösséget kell életre kelteni, e létező közösség működési szabályait kell a törvénybe beemelni. Ebben a szabályrendszerben két fontos tényező van. Feltétlenül fontos előre szabályozni, hogy a közösség a jövőben jelentkező részaránykiméréseket milyen technikával fogja teljesíteni, és rendkívül fontos, hogy a jogosultak pontosan dönthessenek. Magyarul, maradjon fenn a későbbi kimérés esetére is a költségtérítés lehetősége, amit a jelenlegi törvény a ma ki mérők számára lehetővé tesz. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy egy jó szándékú, de nem kellően végiggondolt törvényjavaslattal állunk szemben jelen pillanatban. Úgy érzékeltem, hogy a módosító indítványok felelősségteljesen kezelik a kérdéseket, megjavít ani célozzák. Mindezek alapján csak azt tudom mondani, hogy nem elsietni kell nekünk ezt a törvénymódosítást, hanem valóban nagyon alaposan végiggondolva a tulajdonosok szándékainak megfelelő módosítást kell letennünk az asztalra, hogy aztán ők valóban nyu godtan dönthessek, ahogy a szándékaiknak és érdekeiknek is megfelel. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a parlament akkor hoz bölcs döntést, ha megfontoltan, minden kérdést meggondolva és leginkább az érdekeltekre hallgatva hozza meg a döntéseit. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
