Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
944 Sepsey Tamás az államigazgatást féltette a költségvetési kurtításoktól, és igaza van neki. Én is azt mondom, teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy az államigazgatás forrásai igazából nem csökkenthetők tová bb. Igaz, hogy egyszerre pazarló is az államigazgatás, de a másik oldalon nagyon nagy hiányok vannak benne. Tehát ami megspórolható az államigazgatáson, azt a másik oldalon ugyanennek az államigazgatásnak a szakszerűségére, szakszerűségének fokozására, fel szereltségére kellene fordítani, tehát arra, hogy egy igazán profi módon és hatékonyan működő, bár a jelenleginél kisebb terjedelmű államigazgatás legyen az országban. Tehát én azt mondom, igaza van neki, amikor azt mondja, hogy jelentősen nem mérsékelhető k az államigazgatás kiadásai. De azért emlékeztetni szeretném rá, hogy az ő képviselőcsoportjából volt olyan képviselőtársa, aki pontosan azt kérte számon a pótköltségvetési előterjesztésen, hogy miért nem az államigazgatást korlátozza és szűkíti ennél nag yobb mértékben, mint ahogy teszi, s ezzel szemben miért a fogyasztást próbálja korlátozni. Ugyancsak az ő képviselőcsoportjának egy harmadik képviselője pedig azt mondta, ahelyett, hogy a fogyasztást meg másokat korlátoznak, miért a beruházási, felhalmozás i kiadásokat korlátozza, hogyan lehet ilyet tenni, hogy a növekedés zálogát jelentő felhalmozási kiadásokat akarja valamilyen módon kordában tartani a kormányelőterjesztés. Persze mindegyik igaz és mindegyik mellett mondhatók el érvek, csak akkor az kereke dik ki az ellenzéki hozzászólásokból - amiket persze Takács Péter szerint feneketlen kútba dobálnak , hogy akkor nem szabad korlátozni az államigazgatás kiadásait, nem szabad korlátozni a fogyasztást és nem szabad korlátozni a felhalmozási kiadásokat. Ez is egy koncepció, ez egy jó gazdaságpolitika. A probléma csak az vele, hogy nem vezet sehová. Nem vezet sehová abban az értelemben, hogy - amint ezt múltkor is mondtam , mindenkinek mindent meg lehet ígérni és mindenkit különkülön lehet boldogítani. A ba j csak az vele, hogy közben az ország tönkremegy. Amint az előbb próbáltam rámutatni, egy ilyen politika mellett a költségvetés hiánya igen jelentős mértékben megnő. Még egy dologgal szeretnék foglalkozni, amely casus belliként került elő az ellenzéki hozz ászólásokban, ez pedig az ominózus 8. §nak az átcsoportosításokra vonatkozó felhatalmazása. Az eddigiekben Sepsey képviselőtársam még tudta azt, hogy kiadáscsökkentésekkel jár a pótköltségvetési előterjesztés, itt hirtelen elfelejtette és arról beszélt, m intha ötvenmilliárd forintos költekezési többletlehetősége lenne a kormánynak, és arra vonatkozna a felhatalmazás, hogy ezt szabadon úgy költse el, ahogy csak akarja. A dolog nem erről szól. Ha az előbb még emlékezett rá, hogy itt kiadáskurtításokról van s zó, akkor itt is emlékeznie kellene arra, hogy ilyen vonatkozásban az átcsoportosítási felhatalmazás nem jelent többet annál, mint hogy megengedem a kormánynak, hogy fejezeteken belül később mondja meg, hol lehet kevesebbet költeni, mint ahol most látszana k ezek a lehetőségek. Nem arról van szó, hogy hol lehet sokkal többet költeni és hol lehet szabadon garázdálkodni, hanem pont arról van szó, hogy működés közben dőlhetnek el azok a pontok, ahol ténylegesen lehet korlátozni és ahol nem lehet korlátozni a ki adásokat. Tehát a dolog egészen másról szól. Nem beszélve arról, hogy természetesen - és ezt se felejtsék el, mert úgy tesznek, mintha elfelejtenék! - a zárszámadás keretében a kormánynak be kell számolnia arról, hogy milyen módon használta fel a költségve tési előirányzatokat, hol, miért, hogyan tért el tőle. Tulajdonképpen az igazi felmentést az Országgyűlés a zárszámadás elfogadásával adja meg neki. Igazából itt nem jogi felelőssége áll fenn a kormánynak, hanem egy politikai felelőssége azzal, hogy beszám ol az Országgyűlés előtt ezeknek a pénzeknek a felhasználásáról. Ez pedig semmiben sem korlátozta volna ezt a politikai felelősséget, ha benne maradna e törvényjavaslatban ez az átcsoportosítási felhatalmazás.
