Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS, a Fidesz
897 ugye, a határainkon túl élő magyarság zömére nem jellemző a nyugateurópai, a távolkeleti, az amerikai jól fogyasztó, jól fizető turistákkal való összemérhetőség. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben részletezettek szerint az expó lemondása ellentétes a magyar gazdaság érdekeivel, csökkenti a kitörés lehetőségét, hátrányos az ország külső megítélése szempontjából, ezért a Keresztén ydemokrata Néppárt azt nem támogatja. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Latorcai János vezérszónoklatát, és megadom a szót Kósa Lajosnak, Fiatal Demokraták Szövetsége. KÓSA LAJOS , a Fidesz képviselőcsoport részéről: Elnöknő ! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Fidesz vezérszónokaként kívánok szólni egy olyan ügyben, amely már régi "ismerősünk" a parlament plenáris ülésén. Első alkalommal, nem is tudom, talán négyöt évvel ezelőtt került terítékre ez az ügy, sőt már a két ciklus sal megelőző parlament is foglalkozott az expó ügyével. Ugyanis itt olyan szellemről van szó, amelyet még igen régen, '88ban engedett ki az a kormány, amelynek egyes tagjai most is kormányon vannak, és most kétségbe esve próbálják visszatuszmákolni azt a szellemet - ami igen nehezen megy. (13.10) Nem utolsósorban azért, mert ennek a szellemnek a nagyranövésében nem csekély szerepet játszottak ők maguk is. Egyébként ez a második ilyen ügy a parlament előtt, mert BősNagymarost szintén ugyanide lehetne sorol ni. A párhuzam azonban az előttem szóló képviselőkkel ellentétben szerintem itt véget ér, úgyhogy nem is szeretnék hivatkozni tovább rá, ugyanis BősNagymaros esetében nem szükséges bonyolult számításokat végezni, ott olyan környezeti értékek veszélyeztető dnek azzal a beruházással, aminek kapcsán mindenképpen azt kell mondani, hogy nem. Az expó nem ilyen, ezért aztán kénytelenek vagyunk az expót mint egyszerű beruházást, mint egy gazdaságpolitikai ügyet tekinteni, a számokat nézni, abban vizsgálódni, és azu tán tudjuk kijelenteni, hogy igen, vagy nem az expó. Én azt hiszem, hogy néhány szót kell szólnom arról, hogy világos legyen az álláspontunk. Korábban mindig, és most is azon az állásponton vagyunk, hogyha tiszta lappal lehet kezdeni ezt a vitát, magyarul, most eljátszom a gondolattal, remélem, erre nem kerül sor, hogy az lenne a kormányfelvetés, hogy 2000ben, most még nem történt semmi, és 2000ben rendezzene Magyarország expót, vagy sem, mi azt mondanánk, amit mondtunk '90ben is, vagy '89ben, '88ban: az expó egy költséges beruházás, a közpénzeknek egy olyan felhasználása, ami nem biztos, hogy a leghatékonyabban valósítja meg azokat a célokat, amelyeket az expó megrendezésekor a javaslattevő kitűzött, ezért próbáljuk meg megnézni, hogy vane más altern atíva is, és azok közül próbáljunk választani. Szeretném azonban mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy nem arról van szó, hogy a kormány most beterjesztett egy javaslatot arról, hogy legyene majd valamikor expó, vagy sem, hanem egy folyamat közepén vagyunk. Nem arról kell most beszélni, hogy az expót eredetileg ki támogatta, ki ellenezte, hanem egy olyan helyzetben vagyunk, amikor az a feladat, hogyha lehet, úgy jöjjünk ki az expóból, egy olyan megoldást válasszunk, amikor az ors zágot érő károk a lehető legkisebbek, amikor a költségvetés kiadásai a lehető legkisebbek, a hasznok pedig a lehető legnagyobbak, ami az expó esetleges elutasítása, vagy elfogadása, vagy támogatása esetén az ország számára jelentkeznek. Hogy egy kicsit köz érthetőbb legyen a hasonlat: egy olyan szituációban vagyunk, amikor Kolumbusz elindult Amerika felfedezésére, és minthogyha most újra visszatérnénk arra a vitára, miközben ő már az Azoriszigeteken jár, hogy most kelle ilyen felfedező út, vagy nem kell il yen felfedező út.
