Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ
887 Tévhit az is, hogy a világkiállítás lenne az Európához való közeledésünk, az Európához való eljutásunk kulcsa. Miért? Vajon azok az Európa perifériáján álló országok: Finnország, Írország, Portugália, Görögország, amelyek tényleg eljutottak Európához az elmúlt kéthárom évtizedben, vajon a világkiállításnak köszönhetik ezt? Nyilvánvalóan nem; nem hasonló óriási akc ióknak, hanem mindennapos, kitartó, kemény gazdasági tevékenységnek, vállalkozók százezrei szorgalmas munkájának, a világgazdasági feltételekhez való folyamatos alkalmazkodásnak. Tévedés az is, amiről az elmúlt években annyi szó esett, hogy itt a munkahely teremtés szempontjából sokat lehetne várni a világkiállítástól. Még a 14 milliárd dolláros sevillai világkiállítás sem jelentett különösebben nagy munkahelyteremtő injekciót, legfeljebb a közvetlen környezetében, Andalúziában hozott valamit, de az egymilli árd dollárba sem kerülő budapesti világkiállítástól tényleg nem várhatunk többet, mint amennyit Pál László miniszter úr említett. Óriási nyereséget, 30 milliárd forintos többletköltségvetési bevételt hoz majd? Akkor hozhatna, ha valóban bizonyítható lenne , hogy a világkiállítás érzékelhetően megemeli Magyarországon az ipari termelés, az építőipari termelés, a szolgáltatási tevékenységek színvonalát, erről azonban nincs szó. Az idegenforgalom fejlődésében várhatnánk fordulatot a tervezett világkiállítástól? Azt hihetnénk, hogy a kapun kívül jelent majd az idegenforgalmi szervezeteknek nagy többletbevételt a világkiállítás? A magyar idegenforgalmat nem az jellemzi, hogy a látogatók száma lenne alacsony; Magyarországra évente 40 millió körüli külföldi teszi be a lábát, és ebből mintegy 23 millió el is tölt itt egy éjszakát. A magyar idegenforgalom fő problémája a minőségi turizmus hiánya, az, hogy az idegenforgalmi bevételek alacsonyak. Nézzük meg ebből a szempontból is, hogy mit mutat a sevillai világkiállítás példája, egy olyan országé, amely az idegenforgalom egyik vezető hatalma. Azt mutatja, hogy 1992ben, a sevillai világkiállítás és a barcelonai olimpia évében gyorsan növekedett a portugál turizmus Spanyolországban, tehát a Spanyolországnál lényegesen ala csonyabb egy főre eső GDPvel rendelkező, Portugáliából érkező turisták száma, viszont visszaesett a német, a francia és a Benelux országokból származó, tehát a sokat költő turisták spanyolországi beutazása. Egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy a világki állítás megrendezése következtében érzékelhetően növekednének ebben az országban az idegenforgalmi bevételek. Márpedig éppen erre a megalapozatlan feltevésre alapozódik az a közhit, hogy a vidék számára a világkiállítás érzékelhető előnyökkel járna. Erről szó sincsen. Igaz az, hogy fejleszteni kell a vidéket, fejleszteni kell az infrastruktúrát, hogy szükség van azokra a rendezvényekre, amelyek az országot meglátogató vendégeket arra késztetik, hogy több időt töltsenek el szerte az országban, hogy költsenek , hogy gazdagítsák ezt az országot, de semmi bizonyíték arra, hogy ezt jobban meg lehet csinálni világkiállítással, mint anélkül. Téves az a feltevés is, hogyha azt akarjuk, hogy figyeljenek Magyarországra, ha azt akarjuk, hogy megismerjék ennek az országn ak az értékeit, ehhez világkiállításra van szükség. Miért? Vajon Olaszország értékeinek megismeréséhez a genovai világkiállításra volt szükség? Vajon Belgium értékeinek megismeréséhez a brüsszeli világkiállításra volt szükség? Azt hiszem, ez egy téves felt evés, világkiállítás nélkül is lehet ismert és megbecsült egy ország szerte a világon, és világkiállítással sincs erre garancia. Kádár Béla akkori miniszter úr azt mondta az 1991es vitában - ha jól emlékszem, a vitazárójában , hogy két gazdaságpolitikai filozófia között folyik a vita e törvény kapcsán. Ebben a kérdésben a magam részéről teljesen egyetértek Kádár Béla miniszter úrral. Van egy olyan gazdasági filozófia - és ennek legalább az 1938as győri programra mennek vissza a nyomai, és érvényesült ez Gerő, Szekér Gyula, Kapolyi László gazdaságpolitikai felfogásában is , hogy nagy, költséges állami akciókkal, kockázatos állami akciókkal lehet fellendíteni a magyar gazdaságot. És van egy másik gazdaságpolitikai felfogás, ami százezernyi vállalkozó
